NIKE 6.0 BMX Masters Hungarian Trip D-DAY :)

Nulladik nap

Jó sűrű volt az indulás előtti nap, mivel reggel volt még egy értékesítésem a NIKE-nál, majd 11:30-ra mentem átvenni az OPEL-hez a tour van-t Budaörsre, ami egy szuperül felszerelt Opel Vivaro. Köszönet ezúton is a támogatásért, hogy a rendelkezésünkre bocsátották. Majd ki Szentendrére a fényképezőért bátyámhoz, végül kb. 3-ra a Stefániához a matricázást végző céghez. A matricázás kb. 1 órát vett igénybe, és pont olyan, lett ahogy elképzeltem, egységes, stílusos, és profi, igazi csapat autó! Aztán még visszamentem dolgozni, majd 9-re Farie érkezett a Nyugatiba Szegedről, aki az estét nálunk töltötte. Eközben Bór Peti, Jósa Daniról készítette a beharagozó videóját, ami jól elhúzódott, és hajnalban ért véget.

Az első nap

Reggel 8-ra volt megbeszélve az indulás a MOM parktól, mivel ott van a NIKE iroda, és mivel tegnap elromlott a lift, el kellett hozni a meglepetéseket is, ami miatt Farie és én már fél 8-kor ott voltunk, és becuccoltunk. Majd megérkezett Norba, és Marics „Nike” Tamás is. A Monsteres busszal Balázs kb. ½ 9-re jelent, meg. No erről a lakóbuszról csak annyit, hogy ez egy lakóbusz, aminek angol rendszáma van, „rossz oldalon” van a kormánya (jobb kormányos) és nem mellesleg nincs hozzá túl sok papír. Ellenben prímán egészben befért a 4 bringa. Igen 4 mert végül Kun Ádám is csatlakozott hozzánk, mivel Ö is indul flatlendben a BMX Mastersen, és mivel végül két autóval mentünk maradt még két hely szabadon. Végül Dani is befutott utolsóként, így összerámoltunk, elhelyezkedtünk és a gázra léptünk!
Budaörsön gyors autópálya matricavásárlás, és a meglepetés NIKE 6.0 pólók, sapkák, cipők kiosztása, illetve a csapat gyors 6.0 Team-mé való átalakulása is megtörtént! Az út a határig az ismerkedéssel telt, kis sztorizgatások Dani és Norbi angliai útjáról, aminek rövid sztoriját el is regéljük majd. Megemlékeztünk Bro-ról, és sztorizgattunk az emlékekről, közös poénokról, stb. Elmesélték a videózást, és a történteket.
Aztán szóba került Farie címlapja, és az elkészítésének mikéntje, a sérülése.
Végül az utolsó hazai kútnál még egy kis ennivalót vettünk magunkhoz, kicsit termék prómóztak a srácok és kihajtottunk volna kis hazánkból, ha a Vámosok le nem kapcsolják az angol rendszámos lakóbuszt. Gyorsan megálltunk pár méterrel előrébb, hogy bevárjuk mi lesz. De ahogy az már oly sokszor kiderült Dani, Norba és Balázs beszámolójából, pár kérdés megválaszolása (hova mentek? mi ez a sok BMX?, és ez a sok energiaital? stb.), és egy kis energiaital minden fogaskereket megolajoz Gyakorlatilag jelen pillanatban egy rekesz árfolyama 6db fullos „Big Tasty” menü Ausztriában, ami elég jónak mondható a „feketepiacon”. Úgyhogy kissé felpörögve folytatták a 40-50 fős turistabusz ellenőrzését, minket pedig tovább engedtek.
Innen még kb. laza 950km várt ránk, és kb. 7.5 óra. Szerencsére a busz nagyon kényelmes, az automata váltót csak áldani tudtam, a klíma jó hatásfokkal működött, ami a gyakran 38-39 fokos melegben életet mentett. Itt az járt rosszul, aki a Monster busszal ment, mert ott a klíma az ablak lehúzása volt...
Néhány rövidebb megállással elég jól haladtunk, és közben megbeszéltük, hogy a szaltó megugrása mennyire alap, és a legtöbben elsőre, vagy harmadikra beadták. Nekem, aki soha nem BMX-eztem, max a lengyel csodán, ez elég nagyképűen hangzott, de, mivel 3 srác állította el kellett higgyem. Aztán előkerült Dani új szerzeménye az angliai versenyről, egy Ride UK BMX magazin, amit a nevezéshez kapott. Ebből megint betekintést kaphattunk, hogy az angol nők valóban enyhén fogalmazva is nem szépek, és, hogy a képek minősége sem üti meg sokszor a kívánt szintet, hogy mindenki NIKE-ban teker, és, hogy a pro-knak mennyivel könnyebb dolga van kint, mint Magyarországon, lévén, hogy városonként több fedett és nyitott pályán is lehetőség van nyomatni, míg otthon elég kevés a lehetőség. Aztán, hogy hova tűntek régi dicső márkák, mint a GT, Orchid, Lotek, Mongoose. Kitárgyaltuk a különböző baleseteket, amik a csapat tagjait érték, ami változatos témának bizonyult, lévén, hogy a térdkaláccsal, szalagokkal, bokákkal kapcsolatos sérülések mind érdekes sztorikat hoztak. Ausztriában egy helyen szépen elkavartunk, ahol már előtte is többször sikerült, mivel a kedves női hang „megszűnt a GPS vétel” az alagút árnyékolása miatt pont a kereszteződésnél nem igazított útba. Balázs ment ekkor elöl, és vállaszott egy utat, ami nem a jó volt, de végül 5 perc múlva már a jó irányba robogtunk tovább. Közben Ádám mesélt a flatland nemzetközi megbecsüléséről, arról, hogy Franciaországban ugyanannyira népszerű, mint itthon a street, és, hogy mennyivel nagyobb média, szponzori értéke van külföldön egy profi flatlandesnek. Aztán Bór Peti vezetett be minket a snakeboardozás világába, illetve Szaud Arábiai kalandjairól, az ottani bemutatózásokról, vallási hozzáállásról, nők megbecsüléséről, BMX lenyúlásról, majd ezért járó kézcsonkolásról. Alkoholmentes (arab ország!), tűzfújásról petróleummal, ami visszaég, illetve ínysorvadást okoz. Aztán beszélgettünk a hazai versenyekről, helyszínekről (Szentes, Miskolc=Norba szerelme), versenyzőkről, szponzorokról, támogatásokról. Aztán végre átértünk Németországba, ahol egy nagy előny egyből adott volt, a sebességhatár nélküliség, úgyhogy kicsit begyorsítottunk. Elámultunk a Frankfurti repülőtér épületeitől, és az ott realizálódó repülőgép-forgalomtól. És itt köszöntött ránk 50km múlva 2012 világvége érzése. Eleinte, csak azt láttuk, hogy kezd villámlani, de ez Nike (Marics Tamás), Dani és Ádám elbeszélése alapján, csak a jellegzetes Kölni időjárás. Aztán előttünk az út szürkés-barnás lett, majd beleértünk, hirtelen minden megszűnt, csak a szín maradt, és az autópálya két szélén a fák 30 fokban megdőlve a szélben, az autókat dobálta a szél, iszonyatos szélzúgás volt, és nem láttunk tovább 10 méternél. Néztük, hogy miért nem látunk ki, töröltem is egyet az ablakon, de kiderült, nem esett rá semmi, mégsem látunk ki, ami a mindent átható köd miatt volt. Aztán megjött az eső is, ami úgy szakadt, mint egy monszun, az ablaktörlő leggyorsabb fokozata ellenére, csak a szélvédőhöz közel hajolva láttam át rajta. A hőfok hirtelen 39 fokról 19 fokra süllyedt! Végül átjutottunk a „halálzónán” és naposabb időbe folyattuk a maradék utat. Az esőben Dani még feltalálta a „fejkabátot” a NIKE 6.0-nak signiture dedikált termékét, amit az autópályán, az ablakon kihajolva egyből sikeresen tesztelt is (videó készült róla!). Az ítéletidőt itt egy már-már nyálasan szirupos naplemente zárta a Photoshop stílusban megkreált színeivel, és még egy viadukttal is az út felett, ideális olajfestmény témát képezve! Itt Gergő megosztotta velünk a kamionosok baleseti veszélyforrásainak fajtáját, miközben maguknak okoznak vezetés közben örömöt, és előttük közlekedő autós-kamionos társaikkal túl közeli kapcsolatba kerülnek önfeledt játékukban. Brrrrr elég bizarr, vajon ezt honnan tudta meg? Na hagyjuk! Végül megérkeztünk a Jól megérdemelt, és előre lefoglalt szállásunkra, ahol cirill betűs pólókba öltözött bűzölgő turistákkal oszthattuk meg a liftet. Ennek ellenére, a szobák már örömmel töltöttek el mindenkit. Gyors fénykép, videó letöltések, cikkírás, majd vacsora vár még ránk, egy jó fürdés, na és persze végre egy jó alvás!

A kábelbarát (Bór Peti) holnap beszerzi a szükséges videó kábelt, összevágjuk, és feltesszük a videó beszámolót!

Holnap folytatjuk!

Galéria (A képgaléria megtekintéséhez kattints az egyik képre):