Fénycsapdász szócsaták#1 – Vincent Perraud

Az alábbi interjú érdekes falat. A fényképek készítése mindig is szerves része volt a BMX-nek, éppen ezért nem lehet csak úgy elmenni mellette, mint egy természetesen meglévő dolog.
Ezen a weboldalon is többet kellene használni a képzelőerőnket, ha nem lennének ezek a fénnyel festő emberek.
Ennek örömére úgy gondoltam, hogy érdemes lenne megszólaltatni pár olyan karaktert, akik nagy szerepet játszanak napjaink flatland fotózásában, illetve közel vannak a tűzhöz. Nem feltétlen nagy öregekre és tudósokra kell gondolni, hanem olyan fiatalokra, akik jelenleg sok fotót készítenek flatlandről és sokszor futhatunk a munkájukba, nem csak az interneten, de a mindennapokban is.
A jelenlegi alanyunk neve nem csenghet ismeretlenül, ha rendszeresen nézel fotókat Matthias Dandois-ról, ha nem, akkor most majd belelátsz a dolgokba!
Jó szórakozást!

Hirdetés

Név: Vincent Perraud
Kor: 28
Lakhely: Franciaország

Miért kezdtél el fotózni?
Fiatalabb koromban volt egy térdsérülésem, és egy évet kellett várnom, hogy megint biciklire ülhessek. De továbbra is a haverokkal akartam lógni, és közel maradni a BMX-hez.

Milyen volt életed első fényképezője, és mikor váltottál profira?
Az első gépem egy Canon EOS 50 volt, vagy valami ilyesmi. Persze filmes gép. Nem tudom igazán megmondani, mikor váltam igazán „profivá”, talán idén, mert ez nagyon mozgalmas év volt.

Van kedvenc témád a fotózást illetően?
Csak és kizárólag BMX-et fotózok.

Mit jelent számodra a fotózás általánosságban és a mindennapi életedben? Munka vagy hobbi, vagy talán mindkettő?
Próbálkozom pár dologgal a magazinoknál és cégeknél, de nem egyszerű velük. Úgy gondolom, fele-fele arányban oszlik meg a képek elkészítése és feldolgozása, valamint az az idő, amit a képek küldözésével és eladásával töltök. Ebben az évben csak ezt csináltam és sikerült megélnem belőle!

Milyen a kapcsolatod az extrémsport fotózással?
Nagyon benne vagyok! Mikor elkezdtem fotózni, kísérleteztünk egy haverommal, aki flatlandezett. Szerencsés vagyok, hogy tán a legjobb flatlandesekről készíthetek fotókat. Mivel közel élek Párizshoz, Alex Jumelin és Matthias Dandois sosem voltak tőlem messze.
A BMX fotózás a szenvedélyem, és sosem értékeltem úgy, mint egy átlagos munkát.

Milyen felszerelést használsz a BMX fotók elkészítéséhez?
Általában középformátumú képeket lövök, a kiemelkedő minőség miatt.
Cuccaim: Bronica SQ, Digitális: Canon 5 D MK2, halszem és 50 mm, 17-40mm, 70-200mm, Vakuk: 2 Lumedyne Action Pack, 2 Canon 580EX és egy Sunpack 555.

Analógot is használsz? Melyiket szereted jobban, analóg vagy digitális?
Mindkettőt szeretem, de ez nagyban függ a megrendelőtől és a hangulattól is. Az analóg a színek és a minőség miatt lélegzetelállító, és, hogy is mondjam, az az igazi fotózás. A digitálisban azt szeretem, hogy minden gyorsabb vele.

Használsz képszerkesztő programokat a képek módosítására?
Naná, minden nap! Az alap, nyers képeket mindenképp állítgatom kicsit, kontraszt, színek, fények…

Mit gondolsz napjaink extrémsport fotózásáról?
A Red Bull Illume-ot látva, azt kell, hogy mondjam, hogy őrületes és egy igazi komoly dolog!

Mennyire vagy érdekelt a kereskedelmi fotózásban?
Egyántalán nem.

Volt valaha kiállításod a munkáidból?
Igen, néhányszor, a Carharttnak, és a Red Bullnak.

Mi az a fotós eredmény, amit elértél, és a legbüszkébb vagy rá?
Az a címlapfotó, ami nemrég került a Ride UK címlapjára, és amit a Soul magazinnak lőttem. Meg persze megnyertem a Red Bull Illume-t!

Milyen irányt követ a fotózásod?
Egyszerűen csak csinálom amit szeretek. Nem mindig egyszerű, de be kell fogadni a jó dolgokat a többi nem érdekes.

Köszönjük az interjút Vincent!

Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés