Fénycsapdász szócsaták#2 – Csernák Bálint

Íme a következő interjú alany a fotósok közül, ezúttal a kaposvári illetőségű Csernák Bálint. Rengeteg mindent csinál, szerintem neve egyáltalán nem ismeretlen számotokra, most már tuti nem lesz az! Mondjon el mindent a saját szavaival!
Nagyon komoly anyag, de be nem fásulós.

Hirdetés

Név: Csernák Bálint
Kor: 38
Lakhely: Magyarország, Kaposvár

Miért és hogyan kezdtél el fotózni?
– Apámnak volt egy ruszki nagyítógépe, és fekete-fehér filmek laborálásához szükséges felszerelése. Izgalmasnak tűnt a dolog: sötét szobában, kis vörös fény mellett képek bújnak elő a papírokból… ki kellett próbálni. Emlékszem: tesómmal a kertünk hátsó felében (ami mellesleg BMX pályaként funkcionált), egy gondosan elgereblyézett homokfelületen az általunk készített Lego „birodalmi lépegetőket” fotóztuk, aztán mentünk a „laborba”… valahol meg is vannak ezek a fotók. Talán ez volt az első találkozásom a fotózással, 8–9 éves lehettem. Aztán felnőtt fejjel kezdtem komolyabban foglalkozni a dologgal, miután 1997-ben egy grafikai stúdióhoz kerültem dolgozni, és szükségem volt a munkámhoz a fényképezésre is.

Milyen volt életed első fényképezője, és mikor váltottál profira?
– A kis orosz Smena (CMEHA) volt először a kezemben, aztán volt egy Ricoh gépünk, később a főiskolai (Leica méretű) Mamiya géppel tanulgattam. Néha egyik kollégámtól kértem kölcsön a Canon EOS rendszerét. Az első saját gépem egy Nikon F70-es volt, amihez idővel vettem egy telét, meg egy vakut. Mivel dtp-vel (desktop publishing, számítógépes kiadványszerkesztés, nyomdai előkészítés) foglalkoztam már akkor is, munkám során digitálisan dolgoztam a fotókkal, így aztán alig vártam, hogy elkészüljön az első használható digitális, tükörreflexes fényképező, ami ráadásul megfizethető számomra. Ez 2003-ban következett be, amikor a Canon megalkotta a 10D-t. Neten lestem a híreket: fém váz, 6 Mp, a tesztképek is meggyőzőek voltak… Nagyon drágán adták, de vettem egyet… Isteni volt… 🙂 Igaz a Nikon cuccaimat nem tudtam használni hozzá, de nem bántam meg a váltást, szép lassan gyűjtögettem a Canon obikat, vakukat, állványokat és egyéb kütyüket, amire éppen szükségem volt. Pár éve vettem használtan egy EOS 1Ds-t, amivel teljesült a régi vágyam: egy igazi profi, fullframe-es vázat használhatok…

Van kedvenc témád a fotózást illetően?
– Természetesen a flatland 🙂 hiszen a BMX az életem szerves része, vele együtt nőttem fel. A fotózás is egy lehetőség, hogy elmondjak valamit a kedvenc időtöltésemről… a fotókkal talán meg tudom mutatni ennek a fantasztikus sportnak, mozgásformának az érdekességeit, szépségeit azoknak is, akik soha sem ültek BMX nyeregben. Másrészt képileg is egy marha izgalmas terület: ember, bicaj, környezet, mozgás, fények… kimeríthetetlen. Emellett a természetfotózás áll még közel hozzám, de gyakorlatilag bármi érdekes lehet, egy-egy tárgy vagy szobor fotózásával is el lehet bíbelődni, megtalálni a megfelelő nézetet, kompozíciót, a megfelelő fényekkel néha nem is olyan egyszerű.

Mit jelent számodra a fotózás általánosságban és a mindennapi életedben? Munka vagy hobbi, vagy talán mindkettő?
– Nagyjából az előzőekben beszéltem erről… hol munka, hol szórakozás. Művész családba születtem, anyám szobrászművész, apám színművész, író, szerkesztő… nálunk mindig volt és van mit fotózni. Kilenc éve elindítottunk egy kulturális folyóiratot, a Búvópatakot, melynek én vagyok a tipográfusa, fotósa. Rendszeresen jelennek meg fotóim a lapban, hol szobor reprodukciók, hol sajtó-, tárgy-, természetfotók, illusztrációk. De publikáltam már országos napilapokban is, mint a Magyar Nemzet vagy a Magyar Hírlap. Pár hónapig dolgoztam az Offline magazinnak is, írtam a régi BMX-es időkről, flatland versenyekről készítettem képriportokat, beszámolókat, trükksorozatokat. A fotózás szórakoztató dolog, pláne ha még pénzt is kap érte az ember… de marha fárasztó is tud lenni, ha egy rendezvényt végig kell fotózni, vagy egy egésznapos túrán végig kell cipelni a több kilós felszerelést.

Milyen a kapcsolatod az extrémsport fotózással?
– nagyon jó 🙂 … viccet félretéve: mi számít extrémsportnak? Szerintem újra kellene gondolni ezeket a kategóriákat. Az extrém az valamiféle szélsőséges dolgot takar: mondjuk szélsőséges időjárást, szélsőségesen veszélyes tevékenységet, szélsőséges helyszíneken… magyarán szerintem az skysurf, a sziklaugrás, a paragliding, a downhill… etc. az igazán extrém sportok. Ezeket a sportokat még nem volt módom fényképezni. Amint már említettem a kedvenc témám a flatland, ami viszont egy külön kategória: egy szint felett mozgásművészetnek nevezném, de mindenképpen egy kreatív alkotótevékenység. A BMX többi ága is közel áll hozzám. Rengeteg hazai és külföldi BMX versenyen voltam már jelen, hol versenyzőként, hol fotósként. De természetesen vannak deszkás, göris, snowboardos képeim is. Mindegyik sportot másképp kell fényképezni, nem véletlenül specializálódnak a fotósok.

Milyen felszerelést használsz a BMX fotók elkészítéséhez?
– A fullframe-es váz az alap, kedvelem a nagylátószöget és van egy halszemem is. Versenyeken, a gyakorlás alatt ezeket használom inkább. Persze van pár vakum (ami elengedhetetlen), állványok, rádiós kioldók és szinkronkábel, adott helyzettől függ, hogy mit rakok össze. A tele jól jön, ha nem tudok elég közel menni a témához vagy fixen tudom, hol történik a lényeg.

Analógot is használsz? Melyiket szereted jobban, analóg vagy digitális?
– Jelenleg csak digitális vázakkal dolgozom, de fentebb írtam, hogy jó ideig filmes technikát használtam. A főiskolán csak analóg rendszerekkel foglalkoztunk, építettünk camera obscura-t is, ami igen hasznos ha közelebbről meg akarja ismerni az ember a fény természetét. A filmes fotózás akkor lenne alternatíva a számomra, ha minimum középformátumú anyagot a saját laboromban tudnám kidolgozni. Magyarán az egész munkafolyamat a kezemben lenne. Digitálisnál ez nagyjából megvan… ráadásul nem kell filmekre, vegyszerekre költeni, ami szintén szempont.

Használsz képszerkesztő programokat a képek módosítására?
– A digitális utómunka elengedhetetlen. Én RAW képekkel dolgozom általában, olyan mint egy digitális negatív, nagyobb szabadságot enged, igaz több helyet is foglal. A Canonnak a saját képfeldolgozó szoftverét használom, a legtöbbször elég, hacsak nincs szükség egyéb módosításra. Akkor jön a PS persze… én még a 4-es (1995-ben) verzióval kezdtem, azóta sokat fejlődött, dtp-s munkákhoz, plakátokhoz rendszeresen használom, 6 évig tanítottam is PS technikákat, számítógépes grafikát a helyi iparművészeti szakközépben (Zichy Mihály) egy évig a főiskolán is.

Mit gondolsz napjaink extrémsport fotózásáról?
– Szerintem, csak az tud igazán jó extrémsport fotót készíteni, aki maga is művelte vagy műveli az adott sportot (ez idehaza nagyjából így is van). Láttam már sporteseményeken készült tök unalmas fotósorozatokat… pont a lényeg hiányzott a képekből. Ha körülnézel a Red Bull Illume oldalán nagyon profi fotókat láthatsz, de kevés köztük az alacsony költségvetéssel készült kép. Itt magyar fotós nevével még nem találkoztam, flatlandes képpel meg egyáltalán. Érdemes lenne boncolgatni a kérdést, hogy miért is van ez így… Pedig sok remek kép készül Magyarországon is, csak a fotózás költséges dolog, ha nincs pénzed a felszerelésre, az utazásra, azzal kell gazdálkodnod, ami van: az ötleteidre és a kialakult látásmódodra kell hagyatkoznod. Utána fölteheted a képeidet a Flickr-re, hogy mások is lássák, és jó esetben, kapsz néhány vállveregetést. De ha azt szeretnéd, hogy a fotóid bekerüljenek valami újságba, kiadványba, és még pénzt is kapj értük, az már macerásabb kérdés… ha nincsenek rokonaid, ismerőseid a megfelelő helyen, nem nyomulsz, szinte esélytelen a dolog.

Mennyire vagy érdekelt a kereskedelmi fotózásban?
– Grafikai munkáimhoz is használom a fotóimat, vagy újságoknak dolgozom. De adtam már el kiállításon is a képeimből.

Volt valaha kiállításod a munkáidból?
– Tagja vagyok a Typoszalonnak (Magyar Tipográfusok Egyesülete), akikkel rendszeresen szerepelek tematikus kiállításokon. Ezekre elsősorban tipós munkákat, plakátokat készítek, de gyakran fotóimat is felhasználom. 2005 óta minden évben volt valami: önálló plakát kiállítás, fotó kiállítás a bátyámmal, Zichy-s művésztanárok kiállítása vagy anyám (aki szobrász) kiállításán szobor reprodukcióim kerültek a falra.

Mi az a fotós eredmény, amit elértél, és a legbüszkébb vagy rá?
– Kaptam már díjat pályázaton, de örülök annak is, ha pozitív visszajelzéseket kapok újságokban megjelent képeim után, akár laikus, akár szakmabeli az illető. A Búvópatakkal kapcsolatban gyakran megesik az ilyesmi…

Milyen irányt követ a fotózásod?
– A saját irányomat 🙂 Szeretek kísérletezni, szerencsére mindig lehet újat tanulni, mint a flatlandben… soha sincs vége.

Megjegyzés:
Minden fotó Csernák Bálinttól. Nem csak flatlandes fotók.

Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés