Martti Kuoppa - The Boss quits!

Biztos sokan tudjátok már, hogy korunk egyik legnagyobb flatlandes alakja bejelentette, hogy kilép a sportból. Rengeteg újítást, trükköt, alkatrészt köszönhetünk neki, nem is beszélve arról, mennyi embert motivált pályafutása során.
Nyílt levele a junglerider.com-on jelent meg, alant magyarra fordítva olvashatjátok, illetve megtaláljátok az eredetit is:
http://junglerider.com/20...
http://junglerider.com/20...

Kedves flatlandesek, szerte a világban,
21 évvel ezelőtt el sem tudtam volna képzelni, hogy a kisbiciklim merre visz majd, és hogy mennyi nagyszerű emberrel ismerkedem meg. Nélküle el sem tudnám képzelni, hogy milyen az, hogy csak azért állnak mögöttem emberek, támogatnak és tisztelnek, mert mindent beleadtam a bicózásba.
1991-ben kezdtem el. Hamarosan 2011. is véget ér, és számomra ez valami újat is fog jelenteni, mert kilépek a flatlandből. Igen, jól értetted, nem fogsz többet a biciklimen látni, mert elértem a saját határaimat a fejlődésben, és őszintének kell lennem mindenkivel és legfőképpen magammal, ez volt az az ok, amiért egész idáig nyomattam. Igen, a fejlődés vitt előre, és nem érzem magam úgy, hogy még többet fejlődhetnék ahhoz a szinthez képest, mint amit az elmúlt 2 évben (21 év) elértem. Higgyétek el, megtettem mindent, hogy ez ne így legyen, szívvel és lélekkel – meg is betegedtem, ami lehet, hogy sosem lesz meggyógyítható. Szóval nem akarok megint „úgy” érezni a biciklizés miatt. Ne érts félre, az egy jó érzés, de van egy rossz oldala is.

Miért is csináltam? Jó kérdés. A nap végén úgy éreztem, magam miatt, hogy rájöjjek, meddig tudom kitolni a határokat, ezért kezdtem feltölteni a videókat youtube-ra. Úgy éreztem, tudok motiválni bicikliseket, hogy megtalálják a „jobb utat”. Később ez az egész összecsúszott a fejembe, és olyan szituációba keveredtem, hogy nem tudtam kikapcsolni, a trükkök szinte vadásztak rám, nem hagytak nyugodni. Egész nap arra vártam, hogy vége legyen a melónak, és kimehessek, megpróbálni az új trükköt – arra a 4 órára, amíg bírom, majd elkezdek remegni és majdnem elájulok.

Összezavartam pár embert is velem kapcsolatban, mert abban az időben az életem sem nagyon volt sínen. Egyik oka ennek az volt, hogy egy olyan munkát végeztem, amit nem is szerettem csinálni. A szabadidőmben pedig ettől a munkától a flatlandbe menekültem, a fejlődés szabadságába. Így elfelejtettem azt a sok hülyeséget, amivel a melóban foglalkoztam, de ez később más bajokat idézett elő.
Így tovább, és így tovább. Írhatnék egy könyvet is erről, de megkíméllek titeket a történettől, és inkább kedvesen befejezem: köszönöm a támogatásotokat és a megértéseketek, illetve minden segítséget! A legnagyobb tiszteletet most akkor tudod mutatni, ha megérted a döntésem, és nem ítélsz el miatta (de kihúzónak is tarthatsz, ha az vagyok, haha). Ez a döntés nem a legkönnyebb dolog számomra, mert teljes szívből szeretem a flatlandet, mégis miatta fáj és rossz mindig ha folytatom, szóval emiatt el kell határolódnom a flatlandtől. Másképpen élve falna fel. (Se vele, se nélküle.) Valamint úgy is éreztem, hogy egy olyan szintre jutottam el a mi flatlandes társadalmunkban, hogy ez meg kellett osztanom veletek, nem csak eltűnni.

MK lelép, de nem retúr jeggyel. Remélhetőleg eljutok oda, hogy hobbiként tudjam felfogni a flatlandet.

Tisztelettel, Martti Kuoppa

U.i.: Neked persze tovább kéne biciklizned. Lelj benne örömet és tanulj új trükköket, mert az jó. De ha nem, az is jó!
U.u.i.: Mostantól más üzlettel is foglalkoznom kell.

Csekkoljátok tőle ezt a két mixet: