Kingdom Hearts Re:coded - Teszt

A történet egészen pontosan ott kezdődik, ahol a második rész abbamaradt: Micky Egér a király, barátaival pedig éppen a Disney Kastélyban tengetik mindennapjaikat, amikor Jiminy Cricket egy érdekes dolgot tapasztal. Naplójában az egyik lapon magától jelenik meg egy írás, s ez kihatással lesz a napló világára is, ugyanis különböző hibák jelennek meg a rendszerben, javarészt vörös-fekete dobozok képében. A kastélyban úgy döntenek a mesebeli figurák, hogy a főszereplőnek, Sora-nak a digitalizált mását küldik a naplóba, hogy megjavítsa a világokat azáltal, hogy elűzi a vírusokat és anomáliákat. Nagyjából ez a gondolat a játék alapja, melyet valóban gyönyörű CG-k keretein belül ismerhetünk meg – vagyis csak ismerhetnénk meg, ugyanis a széria előzményeinek ismerete nélkül semmi ötletünk nem lesz, hogy miről szól a sztori. Ez csak azért érthetetlen, mert aki anno a PS2-vel tengette fiatal éveit, az miért pont DS-en próbálkozna a folytatással? Így marad az után olvasgatás, hogy tudjuk, miről is szól a játék
története, mi szolgáltatja az alapkonfliktust és hogy tulajdonképpen mi
hogyan is kerültünk a naplóba. A játékmenetet tekintve a Re:coded egy puzzle- és platformjáték, de természetesen jelen van nem elhanyagolható mennyiségű harc és szerepjáték-elem is. Mindehhez remekül asszisztál az amúgy tűrhetően kinéző, teljesen 3D-s grafikai megjelenítés. A nagy probléma igazából a kamerakezelésnél van: a játék fix kamerát alkalmaz, amit a jobb ravasszal varázsolhatunk mindig olyan helyzetbe, hogy Sora-t hátulról láthassuk. Néha egész egyszerűen nem lehet kényelmesen beállítani a kamerát, vagy csak több 10 másodperces szenvedés után
sikerül ezt megtenni – pedig nem egy platformrésznél kulcs a jó kamerával való kezdés. Jó ötlet, hogy főhősünk nagyon sokszor intelligens módon magától is ugrik, ha kiszögeléshez érünk, ez nagyon sok fejfájást megspórol a gyengébb idegzetűeknek. Ami megint csak a platformelemek ellen szól, hogy Sora alsó részét egész egyszerűen nem lehet érezni, szinte lehetetlenség jól pozícionálni
/Darksiders, valaki?/, ezáltal sokszor le fogunk esni, és újra kell majd kezdeni az adott részt. Maga a harc izgalmas és jóra sikeredett, a bal és jobb ravaszok egyszeri megnyomásával azonnal az ellenfélre célzunk és arra is fordul a kamera, szóval ebben a részben nincs hiba. Kétféle támadást használhatunk, a simát és a speciálist: utóbbit ugyanúgy kell fejlesztenünk, mint magát karakterünket, ezáltal magasabb szintre kerül a sebzése, igaz, több időt is vesz majd igénybe a visszatöltődése.A Re:coded fejlődési rendszere eleinte horror, később viszont jóval izgalmasabbá válik: egy chipnek az alaprajzára rakosgathatjuk be puzzle szerűen az építőelemeket, melyek lehetnek Level Up, Plusz Erő, Plusz Mágia, Plusz
Szerencse és még sorolhatnánk – azonban nem ilyen egyszerű a helyzet, hiszen ide is beférkőztek a gonosz vírusok, melyeket majd idővel ki kell tisztítanunk. Nagyon fontos a jó pozícionálás, hiszen két magot összekötve kvázi kétmagos processzort tudunk létrehozni, ami megduplázza a két mag közötti lánc összetevőinek erősségét. Mivel a szintlépést is egy ilyen összetevővel érhetjük el, ha az 5. szinten kapcsolódunk össze a másik maggal, rögtön a 9. szintig repül karakterünk, egyéb attribútumai pedig hatalmasat ugranak. Ennek is köszönhető talán az, hogy a játékba nem került igazi kihívás Normal nehézségi szinten: gyakorlatilag képtelenség meghalni, mert mire komolyabb ellenfelek jönnének, réges-régen olyan speciális támadásaink vannak, amivel egész egyszerűen nem tudnak versenyezni. Egyébként öröm az ürömben, hogy a ´semmit sem magyarázunk el, jöjj rá mindenre magad´ elv keretein belül a játék végigjátszása során sem jöttem rá, hogy pontosan hogyan kell ezeket a speciális támadásokat párosítani, hogy minél erősebbek legyenek – összedobáltam, néha össze is vontam őket, aztán 1-2 szintet mindig
fejlődtek. A játéknak rengeteg apró, bosszantó hibája van, és akkor még azt meg sem említettük, hogy egy idő után mennyire monotonná válik a játékmenet: mindig ugyanazt csinálod, bemész egy új szektorba és kipucolod azt. Nem segít az sem, hogy eközben kínkeservesen hosszú és értelmetlen videókat/beszélgetéseket kell
végignéznünk/olvasnunk/hallgatnunk. A sztorihoz ezeknek bár elméletileg sok közük van, gyakorlatilag semmi hasznunk, szócséplés és játékidő-nyújtás az egész, ami mellesleg még így sem túl tisztességes a maga 15-20 órájával. Ami nagyon megmenti a játék hangulatát, azok a helyszínek: lesznek itt klasszikus Kingdom Hearts helyszínek mellett ismerős Disney környezetek is, mint Csodaország, Agrabah az Aladdin-ból vagy a Hercules-ben megismert Olympus-i Colosseum. Bár hajlamos a cucc
monotonná válni, pár óra pihenés után ismét visszavágyódsz az otthagyott világába, és ez nagyon kevés videojátékról mondható el manapság. Ami nagyon hiányzott, azok a fejtörők, de őszintén szólva ha ezeket is erőltették volna ilyen játékidő mellett, akkor már inkább egy interaktív mese lett volna belőle, mint egy videojáték. Nehéz verdiktet mondani egy ilyen cím esetében. Kellemes szórakozást nyújt, ráadásul a mai nagygépes trendeket nem követve itt tényleg bőven 10 óra felett jár a játékidő. Az a baj vele, hogy semelyik eleme sem
tökéletes: a grafika nem kidolgozott eléggé, az irányítást csak nagy jóindulattal lehet elfogadhatónak minősíteni, a sztori mesélése szinte kritikán aluli, ahogy nem értettem azt sem, miért nem tanított meg semmire a játék a mechanizmusáról. Érdekes egyveleget képez a stílusok között, ami egyébként nem olyan ritka a handheld crossoverek esetében. Bár azt mondom, hogy teljes áron ennél jelen pillanatban sokkal jobb Nintendo DS címeket is lehet kapni a placcon, és még jön is ebben az évben erre a platformra tartalmasabb szórakozást ígérő cucc, de az is
biztos, hogy a Kingdom Hearts Re:coded messze van a rossz kézikonzolos játéktól. Picit kevés, picit kidolgozatlan, de gyermeklelkűeknek és főleg a sorozat szerelmeseinek erősen ajánlott a játék beszerzése.

Galéria (A képgaléria megtekintéséhez kattints az egyik képre):