A legijesztőbb módszerek, amelyekkel emberek pénzhez jutottak

A pénzszerzés sok elképesztő bűnesetet inspirált, a Cracked pedig azt a lehetetlen feladatot találta ki, hogy megnézik, mik voltak az elmúlt sok száz évben azok az esetek, ahol az emberek a legmeredekebb dolgokat követték el pénzért cserébe. Igen, a lenti hat történetnek a gyilkosság, pontosabban gyilkosságok a közös nevezője, valamint az, hogy már-már filmbe illő, hihetetlen végletekig mentek el az elkövetők azért, hogy pénzt szerezzenek, és hogy néha szó szerinti vérszomjukat csillapítsák. Van itt biztosítási csalásba kezdő családgyilkos, megfilmesített, inkvizítorszerű boszorkányvadász, és még a brazil Kékfény kulisszái mögé is bekukkantunk.

Hirdetés

 

John George Haigh – gyilkosság, sav és jogi útvesztők

Haigh a börtönben ülve jött rá, hogy hétköznapi csalóként nehéz lesz megkeresnie a napi betevőt anélkül, hogy el ne kapják. Szerencséjére és mások balszerencséjére azonban megismerte a corpus delicti nevű jogi kifejezést (nem lehet valakit lecsukni egy olyan bűnért, aminek a létezésére nincs bizonyíték), és rájött, hogy neki igazából semmiféle lelkiismerete nincs, így amint kiszabadult, munkálkodni kezdett. Több vagyonos vállalkozót is megölt, a testüket feloldotta savban, a végeredményt pedig leküldte a kád lefolyóján (előtte még ivott egy csészényit a vérükből, mert nem volt teljesen komplett). Hamisító tapasztalatai segítségével aztán átvette az üzleteik vezetését, hogy így finanszírozza életstílusát. Hat embert ölt meg, mielőtt a rendőrség összekapcsolta a dolgokat. A vallatás során aztán rájött, hogy a corpus delicti nem egészen azt jelenti, hogy “ha nincs meg a test, nem történt gyilkosság”, ráadásul több személyes tárgyat is megtartott áldozataitól, így nem kerülte el a hobbijogász az akasztást.

Wallace Souza – Brazília, kékfény és nézettségi adatok

Wallace Souza egy valódi bűnesetekkel foglalkozó brazíliai tévéshow műsorvezetője volt (korábban rendőrként dolgozott), és a műsor folyamatosan egyre nézettebb és sikeresebb lett, mivel valahogy mindig exkluzív felvételeket tudtak szerezni a tetthelyekről, és volt, hogy a rendőrségnél is hamarabb értek ki valahova. A rendőröket ez nem csak idegesítette, de a gyanújukat is felkeltette, így nyomozni kezdtek, és kiderült, hogy legalább egy esetben Souza volt a gyilkosság mögött álló felbújtó, hogy növelje a nézettségeket az exkluzív anyagaival. Végül májbetegségébe belehalt, mielőtt elítélhették volna. Ha ismerős a sztori, akkor az azért van, mert láttad a Holnap markában című Bond-filmet, ahol egy Bond-gonosz ugyanezzel a taktikával, csak kicsit nagyobb szabású tervekkel dolgozott.

Elmer Wayne Henley és David Brooks – egy sorozatgyilkos felhajtói

A ’70-es években a züllött életű Henley egy édességboltban kezdett dolgozni David Brooks nevű haverjával, azonban a munkájuk nem árulfeltöltés volt – a bolt tulaja, Dean Corll szeretett fiatal fiúkat gyilkolászni, Henley és Brooks feladata pedig az volt, hogy beszerezzék neki az áldozatokat, mert hát éjszaka a városban vadászni olyan fárasztó dolog. Eleinte Henley nem tudta, hogy a srácok sorsa mi lesz, az erkölcsös pasas mindössze azt gondolta, hogy szexszolgának lesznek eladva(!), és hát 200 dollárért per kopf ez számára nem okozott lelki gondokat. 27 embert szállítottak le Corllnak, egy idő után Henley a saját haverjait adta el neki, mert közben drogfüggő lett, és kellett neki a pénz. A mindkét fél számára jövedelmező biznisz akkor ért csúnya véget, amikor véletlenül egy lányt vitt el neki egy buliban – Corll ezen annyira kiakadt, hogy megpróbált mindenkit megölni a szobában, de végül Henley kinyírta a munkaadóját. Eleinte hősként kezelték, aztán elszólta magát, és hopsz, életfogytiglant kaptak Brooksszal együtt.

John Mullowney – a papvadász

Mullowney egy részeges lótolvaj volt a XVIII. századi Írországban, és amikor elkapták egy négylábú elkötéséért, halálra ítélték – a briteknek azonban pont ilyen erkölcstelen pasasokra volt szükségük, mivel nem nagyon ment nekik a katolicizmus betiltása. Ezért aztán egyességre léptek Mullowneyval: minden egyes levadászott katolikus papért 20 font üti a markát (10 font járt egy szerzetesért, és 100 egy püspökért). Mullowney persze kapva kapott az ajánlaton, és ravasz módszereket is bevetett a katolikus papok lépre csalása végett, pl. azt mondta katolikus nővérének, hogy haldoklik, és kell neki egy pap, akit a kiérkezésekor szépen meg is ölt, sőt, a temetésén is megpróbálta megölni az ott lévő papot. Végül a feldühödött emberek elkapták, és halálra lincselték.

William Palmer – méreg és biztosítási pénz

Az 1800-as években élt William Palmer Angliában, és doktorként dolgozott, és jobban értett a mérgekhez, mint a szerencsejátékhoz – utóbbi miatt jókora adósságai voltak, és emiatt döntött úgy, hogy a pénzszerzés egy nem túl szép módját választja. Először is szép biztosításokat kötött különböző rokonaira – természetesen haláluk esetén az ő markába került a summa. Ezután pedig szépen megmérgezett, akit csak tudott: közvetlen környezetében 15-en haltak meg, köztük felesége, anyósa és több gyermeke is. A biztosítási cégek a fivére halála után jöttek rá, hogy oké, itt valami svindli van, és nem voltak hajlandóak a családja többi tagjára biztosítást kötni. Ekkor Palmer a legjobb haverját próbálta megölni, és másodjára sikerült is neki. Végül a rendőrség rájött a dologra és elkapták, a város (Rugeley) pedig annyira megrettent attól, hogy mindenki az őrült dokira fog gondolni, ha feljön a város neve, hogy névváltoztatást kértek a minisztertől. Ő megengedte azzal a feltétellell, hogy az ő nevét kapják meg. Lord Palmerstonnak hívták, így maradt Rugeley örökké Rugeley.

Matthew Hopkins – a boszorkányvadász

A XVII. században élt Hopkins, aki magát Witch-Finder Generalnak hívta, és faluról falura járva segített ráébrednie az embereknek, hogy a boszorkányok köztük vannak, és pontosan kik is azok. Egy kisebb összegért cserébe pedig segített “eltávolítani” a nevezett boszorkányokat, akikről természetesen a brutális vallatások során kiderült, hogy valóban azok. 230 emberrel végzett élete során, és mivel boszorkányok nincsenek, így gyakorlatilag a világ egyik legbrutálisabb sorozatgyilkosa volt az öreg Hopkins, akinek becenevét ma egy doom metal zenekar viseli (akik egy 1968-as, azonos című horrorfilmről vették a nevüket).

A film:

Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés