A világ egyik legbotrányosabb klipjének kalandos története

A hazánkba szinte hazajáró The Prodigy-t remélhetőleg nem kell senkinek sem bemutatni. A fél éve még új lemezt is kiadó angol zenekar rengeteg slágert gyártott már, azonban kevesen tudják, hogy minden idők egyik legbotrányosabb videoklipje is az ő nevükhöz fűződik! Bizony, a Smack My Bitch Up-ról van szó! Ez a szám a legsikeresebb lemezük, a “The Fat of the Land” harmadik és egyben utolsó kislemeze volt, mely érdekes módon egyáltalán nem volt siker, csak jóval a kiadás után vált népszerűvé. A dalhoz készült videoklipet Amerikában és Angliában is betiltották, a PRS for Music pedig minden idők legvitatottabb dalának szavazta meg 2010-ben. Ez a zenés videó volt az első, amit az MTV éjszakai műsorsávjába száműztek, de ez sem gátolta meg abban, hogy az MTV Video Music Awards-on négy díjra jelöljék, melyből kettőt meg is nyert. A videó kalandos történetét azonban még kevesebben ismerik, amit a svéd rendező, Jonas Åkerlund nemrég meg is osztott a rajongókkal egy interjú keretében. “Amikor én és a klipen dolgozó csapat megnéztük a kész videót, azt gondoltuk, hogy vicces. Nekünk ez olyan volt mint valami vígjáték.” Hogy a videója miért lett ekkora botrány, azt azonban ő sem érti: “Lehet azért, mert svéd vagyok és mi egy picit másmilyenek vagyunk arrafelé, de nem látom benne, hogy mi lenne felháborító. Mármint, most, hogy Amerikában élek, már értem. Még akkor is, amikor hazamegyek Svédországba és meglátok a TV-ben egy meztelen embert, meglepődök, hogy “Óh, egy meztelen ember!” és aztán rájövök, hogy csak túl régóta élek Amerikában. Egy nagy utazás volt, “Gyerünk utazni!” és ez a videó is ennyi volt. Talán nem mindenkinek a verekedés és a drogozás jelenti a szórakozást… Ez volt az első videóm. Mármint, csináltam korábban is dolgokat zenekaroknak Svédországban, de ez volt az első az országon kívül és a Prodigy akkor egyértelműen hatalmas dolognak számított, szóval elég ideges voltam. Nem nagyon tudtam kitalálni az ötletet, szóval dobtam. Azt mondtam, “Nem tudok veletek mit kezdeni, bocsi.”, de aztán elmentünk egy haverommal Koppenhágába és nagyon készek voltunk, mármint egy igazán kemény, durva esténk volt. Egy hotelszobában keltem és arra emlékszem, hogy egy WC-ajtót rugdosok miközben valaki ott szart mögötte. Szóval, a haverom beavatott, hogy milyen őrültségeket csináltunk az este, meg elmentünk egy sztriptízbárba, szóval eldöntöttem, hogy egy esti party videót csinálok, amit az az éjszaka ihletett. Aztán a végén egy lánnyal is leszel, mert az van a szövegben. Elküldtem nekik faxon, de nagyon nagyon izgultak, zavarban voltak, azt mondták, hogy ez a sok minden nem lehet benne.” Ezek szerint kimaradtak dolgok? Nos, úgy tűnik, igen: “Nem lehetett benne verekedés. A rendezői változatban van egy jelenet, amikor a szereplő megüti a lányt egy üveggel és ők meg úgy voltak vele, hogy “Ilyet nem csinálhatsz, ez túl sok!” Szóval, addig gyakoroltak rám nyomást, hogy a végén gyorsan kivágtam azt a részt. Ez még az internet előtt volt, szóval VHS kazin küldtem át az első változatot, majd jött egy levél a menedzserüktől, hogy “Nem tetszik nekünk a videó, ne dolgozz rajta többet.” Én meg azt gondoltam, hogy “Hát akkor ennyi volt a klipes karrierem Angliában.”, de folytattam a munkát és befejeztem, mert annyira tetszett az alapkoncepció. Aztán megcsináltuk és elküldtem a zenekarból Liam Howlett-nek egy kis cetlivel, hogy “Ezt próbáltam összehozni.” Aztán egy hónap múlva a barátnője véletlenül megtalálta a kazettát, berakta a lejátszóba, megnézte és azonnal felhívott, hogy “Meggondoltuk magunkat, mégis imádjuk a videót!” A következő nap valami nagy fesztivált nyitottak meg ezzel a videóval, aztán elterjedt. Szóval, a videónak igazából soha nem kellett volna megszületnie, de véletlen egybeesések miatt végül ide jutottunk.” Majd jönnek a sóhajok… “Aztán persze jöttek a balhék. Amikor Amerikába költöztem, Jay Leno egy héten keresztül minden nap elsütött egy Smack My Bitch Up-os viccet, én meg úgy voltam vele, hogy “Szent szar!” Itt egy tánczenét játszó angol zenekar, akik a “ribanc” szót használják, ami ma már semmi, de érdekes volt nézni a különböző perspektívákat. Angliában az erőszak miatt utálták a videót, Amerikában meg a meztelenkedés miatt. Szóval, Angliában a feministák gyűlölték, Amerikában meg imádták! Emlékszem, hogy valaki küldött nekem egy kazettát egy angol papról, aki egy show műsorban erről beszélt. Én meg úgy voltam már, hogy “Mégis mi a franc történik itt?”, hahaha!” Jonas azóta sikeres videoklip-rendező lett és a mai napig dolgozik, persze a legnagyobb nevekkel, mint pl. Madonna, Nicki Minaj, David Guetta, Coldplay, Beyoncé, The Rolling Stones vagy a Maroon 5. “A videó megváltoztatta a karrierem, pontosabban az életem. Emlékszem, hogy arra gondoltam, hogy “Ha csak ennyi kellett ahhoz, hogy megváltozzon a karrierem, miért nem csináltam meg hamarabb? Egy kis popsi meg pár cici? De hát ez tök egyszerű!” Szerencsére személyesen nem értek balhék emiatt, de azt tudom, hogy sokan mérgesek voltak rám. Amikor Los Angelesbe költöztem és kimentünk, rám meg a haverjaimra nagyon furán néztek, biztos arra számítottak, hogy átmegyünk Smack My Bitch Up-ba, hahaha!”

Hirdetés

(forrás: Metal Hammer)

Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés