Interjú egy hackerrel

Érdekes cikkre akadtunk a Sickchirpse.com -on: az oldal szerkesztője a Mr. Robot című hackeres sorozaton fellelkesülve addig-addig keresgélt a neten, míg nem sikerült egy hackerrel interjút készítenie. Azt írja, először kételkedett abban, hogy a fickó igazat mond, és tényleg azzal foglalkozik, amit állít magáról, de aztán a kérdésekre adott válaszai meggyőzték a hacker hitelességéről. Jöjjön hát ennek az interjúnak az összefoglalója – reméljük, számotokra is olyan érdekes lesz, mint amilyen számunkra volt.

Hirdetés

Természetesen ott kezdték a beszélgetést, hogy emberünk mikor kezdett el hackerként tevékenykedni. Erre nem mondott pontos dátumot, de azt elárulta, hogy külföldi diákként érkezett az Egyesült Államokba, hogy számítástechnikát tanuljon, és mivel mindig is foglalkoztatta a hacker kultúra, egyszer csak elkezdett elmerülni ennek tanulmányozásában.

hacker2_0.jpg

Arra a kérdésre, hogy csak szórakozásból csinálja-e, vagy van-e valami különleges oka, így hangzott a válasz. “A legtöbb ember úgy kezdi, hogy csak a barátait akarja bosszantani, aztán kicsit tovább megy ezzel a dologgal. Fontos, hogy emlékezzünk arra: a hackelés nem mindig valami gonosz, ármányos cselekedet, márpedig sok ember így igyekszik ezt beállítani. Én például főleg a kihívás miatt csinálom, mintha mondjuk egy kirakó darabjait kellene összeillesztenem. De nem vagyok nagy hacker, és semmilyen csoporthoz, párthoz nem kötődöm.”

Ezután arról beszélt, hogy tulajdonképpen senki sincs teljes biztonságban a hackerektől. A nagyvállalatok rengeteg pénzt költenek arra, hogy biztonságosabbá tegyék rendszereiket, de azok az új biztonságtechnikai szoftverek, amiket bevetnek, a hackerek számára csupán újabb izgalmas kihívásokat jelentenek – egy idő után ezek sem jelentenek nekik akadályt, valaki úgyis feltöri őket.

hacker.jpg

Arra, hogy a hackelés valójában hogyan is működik, emberünk elmondta, hogy több típusa is lehet a hackelésnek. Ez igazából egy gyűjtő kifejezés digitális szabotázsokra, melynek során rendszerekhez férnek hozzá kívülállók – nem feltétlenül szükséges egész nap egy monitor előtt ülni, amin bináris kódok futnak, de információgyűjtés és próbálgatás mindenképp kell. “Amit a hírekben láttok hackelés címszóval, azok a leggyakrabban DDoS támadások. Ezek során egy rendszer azt a parancsot kapja, hogy frissítse önmagát, míg össze nem omlik” – tette hozzá.

A jelszavak feltörése sem úgy működik már, mint régen, vagy mint néhány filmben. Manapság már nem a hacker próbálja kitalálni a szükséges jelszót, hanem egy úgynevezett brute force programra bízzák a megfejtést. Ez nem betűket, hanem kódolási mintákat használ, de ezt már számos oldalnál tudják, sőt, több helyen azt is észreveszik, ha egy jelszót “brute forcinggal” fejtettek meg.

hacker4_0.jpg

Persze az is fontos a hackereknek, hogy észrevétlenek maradjanak online. Ezért a Sickchirpse-nek nyilatkozó hacker úgynevezett Tor browsinggal netezik, ami kódolja az IP-címét, és az összes többi adatát kódolja. A komolyabb játékosok proxy szervereket is használnak, amik lehetővé teszik, hogy az általuk normális esetben használt szerver helyett egy másik legyen a közvetítő.

Tudtad? A hackerek között is többfélét különböztetünk meg, emberünk ezekről is beszélt. A “white hats” csoport a jófiúk, akik jogi és etikai szabályokat betartva dolgoznak, többnyire vállalatok védelmére specializálódtak. A “grey hats”-be sorolhatók azok, akik a nyilatkozóhoz hasonlóan inkább csak a kihívásért akarnak bejutni helyekre, de ott nem kezdenek ártó tevékenységbe. A “black hats” csoport tagjai viszont igen. Ők a lopott információkért cserébe nem egyszer zsarolnak meg cégeket nagyobb összegekért. Azt nyilván mindenki maga mérlegeli, meddig megy el.

hacker3_0.jpg

Forrás: Sickchirpse.com

Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés