Így tetszett a Batman Superman ellen – Az igazság hajnala

Tegnap végre én is megnéztem a Batman Superman ellen című filmet. Nem fogok klasszikus kritikával untatni senkit, csak egy rövid értékelést adnék róla. A magyar „hozzáértők” elég durván lehordták, volt olyan népszerű kritikus, aki 10-ből 3-asra értékelte. Ezek a zsurnaliszták Gal Gadot emelték ki, aki Wonder Woman szerepében volt az egyetlen kellemes csalódás.

Hirdetés

Lehet, hogy velem van a baj, de ez a film nem volt annyira szar, mint ahogy azt a kritikusok állítják. Én egy tisztességesen elkészített iparos munkának nevezném. A tényleg hosszú, két és félórás mozi a szokásos, már unalmasnak mondható denevéremberes felvezetővel indul, vagyis Bruce Wayne szüleinek halálával. Szerencsére a szöveg nélküli, lassított képkockákkal operáló betétet jól vágták össze, és már a feliratok végére kipipálhattuk a gyerekkori traumát. Aztán jön egy hosszabb, kb 80 perces unalmasabb rész, amiben Affleck álmai a legizgalmasabbak. Zack Snyder nagyon komor, sötét filmet hozott össze, amiben a szuperhősök dialógusait a minimálisra redukálta. Talán pont azért, mert ő is félt a színészek kvalitását illetően.

Lehet, hogy most sokan megköveznek, de nekem Ben Affleck kellemes csalódás okozott, na nem volt nehéz feladata: sokszor kellett dühösen, majd bánatosan néznie, néha pedig egy-két beszólást kellett kipréselnie magából. De ami lényeg, nem vált nevetségessé. Sajnos a Supermant alakító Henry Cavillnek eme nem túl nehéz színészi munkával is meggyűltek a bajai. A Lex Luthor bőrébe bújt Jesse Eisenberg elég egyszerűen ábrázolta a főgonoszt: egy gyerekkori traumától őrültté és kissé túlmozgásossá vált tudósnak. A mellékszereplők közül a szenátort megformáló Holly Hunter kifejezetten tetszett, Laurence Fishburne pedig ismét tisztességesen hozta a Daily Planet főszerkesztőjét. Az Alfrédot alakító Jeremy Irons pedig inkább tűnt egy öregedő minden high-tech dologhoz értő fazonnak, mint komornyiknak (nálam Michael Caine marad az igazi). Rövid időre feltűnt a mostanában egyre többet foglalkoztatott Scoot McNairy is, aki a CTRL nélkül (Halt and Catch Fire) sorozattal futott be igazán. Wonder Woman megjelenése biztos sok képregényfanatikusnak megdobogtatta a szívét, de azt azért túlzásnak érzem, hogy ő vitte volna el a filmet az alig 10 perces szerepével (a jelenetei felében csak szexinek kellett lennie, mondjuk azt teljesítette is).

A Batman Superman ellen – Az igazság hajnala utolsó ötven perce az, amire azt mondanám, hogy igazán rendben volt. Az akciójelenetek látványosak voltak, a végső csatajelenet pedig tényleg hab a tortán. Tudom, hogy ez a mozi inkább Supermanről, mint a denevéremberről szólt, de azért több akciójelenetben is szerepelhetett volna az igazán egyedi ruházatban harcoló Ben Affleck, ha már annyit gyúrt erre a szerepre.

6/10

Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés