Erre jutottak a pszichológusok horrorfilmek pszichopata karaktereit elemezve

Ha gyakran nézel horrorfilmeket, talán te is hajlamos vagy azt gondolni, hogy az ott látott pszichopata karakterek csak a forgatókönyvírók és rendezők képzeletének szüleményei, a hús-vér emberektől ezek azért nagyban különböző figurák, a bennük élő brutalitást tekintve abszolút eltúlzott jellemek. De mi van, ha nem? Ha ezek a karakterek – vagy ezek többsége – simán létező pszichopata gyilkos lehetne? Talán ez a gondolat indította el a kutatásukhoz vezető úton azt a két pszichológust, Samuel Leistedtet és Paul Linkowskit is, akik elég alaposan kielemezték a horrorfilmek pszichopata gyilkosait.

Hirdetés

A kutatók 400, 1915 és 2010 közt készült horrorfilmet néztek meg, majd 126 olyan karaktert választottak és elemeztek ki, amelyek pszichopata vonásokat mutattak.  A Journal of Forensic Sciences nevű tudományos folyóiratban megjelent “Psychopathy and the Cinema: Fact or Fiction?” című, törvényszéki pszichológusokkal és kritikusokkal közösen készített írásukból kiderül, hogy különböző kategóriákba sorolták ezeket a karaktereket. Az első kategóriába tartozók manipulatív személyiségek, a másodikba tartozók elég rossz impulzuskontrollal rendelkeznek. Továbbá egy másik skála szerint klasszikus/idiopatikus (bennük van a legkevesebb empátia), macsó, manipulatív és pszeudo-pszichopata csoportba is helyezték a vizsgált szereplőket. Ez így talán túl tömény, de a lényeg: a tudósok így próbálták meghatározni, hogy ezeknek a karaktereknek mennyire pontos és valós jellemzője a pszichopátia.

Henry: Egy sorozatgyilkos portréja – az 1986-os horrorfilm címszereplője könyörtelen, hidegvérű gyilkos, de nem azért öl, mert élvezné vagy mert bármi efelé hajtaná őt. Henry egyszerűen azért csinálja, mert ez a dolog belőle jön, része az életének, természetes számára. Ahogy a Rankeren írják: csak azért létezik, hogy pszichopata lehessen. A diagnózis: első kategória és klasszikus/idiopatikus.

Patrick Bateman: Amerikai pszichó – ő lehetne a nárcisztikus pszichopaták iskolapéldája, ugyanis nála és az általa elkövetett gyilkosságokban minden róla és az ő vágyairól szól. A diagnózis szerint szintén első kategória és klasszikus/idiopatikus pszichopátia.

Krug, Az utolsó ház balra – Krug Stilo szadista erőszaktevő és sorozatgyilkos, aki teljes kontrollt élvez a körülötte lévő emberek felett, és nem is érdekli senki és semmi más, csak az, amit ő akar. Nárcisztikus jellem, aki imádja kínozni és megalázni az áldozatait. A diagnózis nála is első kategória és klasszikus/idiopatikus pszichopátia.

Baby Firefly, Az 1000 halott háza 2 – A sátán bosszúja – a fent említett tudósok fontosnak tartották, hogy pszichopata női karaktereket is elemezzenek. Az egyik ilyen Baby Firefly volt, aki könyörtelen, hidegvérrel öl és hozzászokott, hogy mindig azonnal megkapja, amit akar. A visszautasítást nem fogadja el, azonnal erőszakkal reagál rá. A diagnózis ugyanaz, mint az előzőeknél.

Harry Powell atya, A vadász éjszakája – az 1955-ben készült filmben Powell atya elsőre egy segítőkész, kedves papnak tűnhet, de ez az egész csak álca, csak arra szolgál, hogy elrejtse, milyen is valójában ez a manipulatív sorozatgyilkos. A diagnózis nála is első kategória, klasszikus/idiopatikus pszichopátia, mint az előző karaktereknél.

Billy Loomis és Stu Macher, Sikoly – Billy az első kategóriás, klasszikus/idiopatikus pszichopaták klasszikus esete, aki még akkor sem mutat megbánást vagy szomorúságot, amikor egyetlen segítőjét, Stu-t szúrja le – utóbbit egyébként a második kategóriába, illetve a pszeudo-pszichopata csoportba sorolták a kutatók.

Jame Gumb, A bárányok hallgatnak – nemcsak a fenti tanulmányt jegyző két pszichológus, hanem mások is rámutattak már arra, hogy Jame Gumb inkább antiszociális és elmebeteg, mint pszichopata. Igaz, nem érez empátiát, sem lelkiismeret-furdalást, de nincs meg benne az a nárcizmus és karizma, ami ahhoz kellene, hogy a pszichopata sorozatgyilkosok közé sorolják. Így a diagnózis nála is második kategória, illetve pszeudo-pszichopata személyiség.

Norman Bates, Psycho – talán elmebeteg és Ödipusz-komplexusban szenved, de nem pszichopata. Legfeljebb csak közel áll ahhoz, hogy az legyen, állítja a két pszichológus. Diagnózisuk szerint Bates tehát a második kategóriába sorolható, illetve a pszeudo-pszichopaták táborát erősíti.

Forrás: Ranker.com

Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés