Amikor fel szabad adni

"Mindenre képes vagy, ha nagyon akarod! Az összes álmod eléred, ha a végletekig küzdesz érte!"
Ezzel a csatakiáltással, és bíztató hátba veregetéssel engedett el az élet utadra, miután elértél arra a szintre, hogy egyedül bekösd a cipődet. Felmásztál a rakéta mászóka tetejére (ha menő voltál le is ugrottál), hiba nélkül elszavaltad a versed anyák napján, megtanultál síelni az ötven centis léceiden Dobogókőn. Amikor pedig elballagtál általános nyolcadikból, kedves rokonságod egymás vállán bőgött a suli udvaron a büszkeségtől, lám micsoda nagyszerű életrevaló ez a gyerek. Te, meg mint a kiskirály tele önbizalommal, és küzdő szellemmel, dacos mosollyal arcodon elindultál a vörös szőnyegen a NAGYBETŰS ÉLET-be. No para, hiszen csak akaraterő kérdése!

Hogy hol tört meg a varázs, már vissza sem emlékszel. Talán a középiskola első témazáróján, vagy az első házibulidon, mikor két vodka után betakartad a szőnyeget, vagy azon a vérciki félre sikerült randin?
Most így, túl a kezdő tini korszakon, egyre gyakrabban merül fel benned a kérdés, BKV-zás közben kimerengve az ablakon, vagy egy átmulatott éjszaka után szétfagyva hazafelé; Mit ronthattam el?
Hiszen te mindent ugyanúgy csináltál, mint azelőtt. Rendszeresen bejártál a suliba, részt vettél számos közérdekű megmozduláson (házibuli), és kitartóan tetted a szépet a mandulaszemű évfolyamtársadnak hátha rájön végre, hogy valódi főnyeremény vagy. És többször is felmentél a normafához a kölcsönlappal, hogy megtanulj snowboardozni, mert idén végre te is el akartál jutni abba a sí-táborba, melynek lelkes emlékeit áprilisig hallgattad a befutott osztálytársaidtól. Te tényleg akartad, és kitartottál. Az eredmény még sincs sehol, bezzeg a kudarc. Matekból bukásra állsz, a snowboardal még mindig képtelen vagy egy esésmentes menetre, a mandulaszemű lelépett egy negyedikessel és a vodkát az óta sem bírod. Az életed szinte minden tere hiányosságokat mutat fel, beleértve a büszke rokonságot is, amely egy személyként tűnt el valahol a süllyesztőbe. (legalább a jutalom lóvéjuk ne tűnt volna el velük!)
Amikor már ott tartasz, hogy feltetováltatnád a homlokodra, hogy LÚZER!, vagy neadjisten azon morfondírozol, hány szem altatót kell lenyelni egy huzamosabb alváshoz, hagy nyissam fel már rég nem ártatlan őzike szemeid: Téged nagyon átvertek kisbarátom!
Mielőtt a bűnbakot keresed, jobb, ha tudod, hogy nem vagy egyedül. Majdnem mindannyian egy cipőben toljuk. És, hogy ki keserítette meg az életed? Ki tehet arról, hogy általános 2./ b osztályban félisten voltál, most meg sikertelen noname-nek érzed magad? Nos, a ludas nagy részben egyetlen egy mondat, ami fent már elhangzott, miszerint minden pusztán akaraterő kérdése!
A "Mindent elérsz, amit nagyon akarsz" szemfényvesztő kamut a szüleid, a tanáraid, /kiemelném a tesi tanárokat/, és legnagyobb mértékben a média villogtatta neonreklámként szemeid előtt amióta az eszedet, tudod. A különbség a fent említettek közt, az, hogy az őseid -megkockáztatom tanáraid is-, puszta jó indulatból tették. A környezeted belegyúrja a még mindenre nyitott naiv buksidba, hogy minden sikerülhet, mindenre képes vagy édes fiam, csak gyerünk, menj neki fejjel, kaparj és küzdj és meglesz a jutalmad!
Így mindannyian Luke Skywalkerként indulunk bele dolgokba, a biztos siker reményében. Nagy hiba.
Ugyanis emberek vagyunk, ráadásul korunkból fakadóan még a kezdő kategória. Vannak adottságaink, hiányosságaink. Azokat az akadályokat, amit az élet gyermekszakaszban produkál még mindannyian beadjuk. Megtanultunk bicózni, írni, egyesek hegedülni is (szegényeim). De ahogy egyre keményedik a pálya, és mentsvárként rábízzuk magunk a "csak akarni kell és megy"mottóra mind elhullunk. Hisz ha nincs meg a kellő adottságod, napi 24 órát is nyúzhatod a gördeszkát, akkor sem leszel egy Rodney Mullen, és ha az agyadnak nem a reáldolgokra fogékony része az aktívabb a büdös életben nem fogsz matekversenyt nyerni, hiába akarod, hiába nyomod és küzdesz gőzerővel.
Senkiben nem akarok nagy álmokat megcibálni, siker történeteket megcáfolni. Csupán annyi a sugallat, hogy ha nem úgy mész neki az életnek, hogy minden sikerülni fog, hanem úgy hogy akarom, hogy összejöjjön, a sikertelenséget nem kudarcként fogod megélni, hanem inspirációként. Próbálj ki mindent, amit, picit is magadénak érzel, és igenis tarts ki. De ha az istennek sem akar menni, ne küzdj vérverítékkel, hanem adj esélyt magadnak, hogy az élet esetlegesen más területe kihozza belőled azt, amiről még esetleg te sem tudsz. Az erő legyen veled ne a dac!

Szöveg: Varga Szilvia