Tarr Tamás versenybeszámolója a hétvégi 4x Pro Tour állomásról!

Rég nem látott felhajtás előzte meg a múlt hétvégi 4x világkupát, amit Csehországban rendeztek meg egy Jablonec Nad Nisou nevű kisváros mellett.
Az interneten terjedő promóciós anyagok láttán sejtettük, hogy nem mindennapi pályával lesz dolgunk. /indulás előtt még egyszer át is beszéltük, kell-e ez nekünk…/

Hirdetés

Nem hátráltunk meg, csütörtök reggel nekivágtunk a közel 800km-es útnak! …ami egészen zökkenőmentesen telt Prágáig , ahol végeláthatatlan dugóba keveredtünk és lekéstük az első edzés java részét. Azt hinné az ember, hogy ennyi balszerencse elég egy napra, de én hoztam a formám: a pályára kalapácsos felvonóval vontatták fel a versenyzőket a szokatlan meredekség miatt. Egy szlovák versenyen korábban már láttam ilyet, így én voltam a tesztpilóta. Akinek nincs ideje elolvasni a teljes beszámolót a következő kis részt átugorhatja, röviden a lényeg: Sikerült “összecsuknom” a bringám, még mielőtt a pályára értem volna, így az első napi edzésem kimerült egy gyalogos pályajárásban vállamon sérült paripámmal…

/A felszállítás menete a következő: a bringás beáll a starthelyre és várja a sebesen érkező kalapácsot. Elkapja, majd villámgyorsan a lába közé akasztja és vontatja magát a rajtig, ahol elengedi. A púpra érve egy kerítést láttam, ami miatt azonnal el kellett engedni a vontatót és elkanyarodni. Tétováztam egy kicsit, mert féltem ha rögtön elengedem, a vázamnak csapódik és esetleg megsérti azt. Egyik kezemmel próbáltam hát lassan kiakasztani magam alól, másikkal pedig elkanyarodni a kerítés elől… EZT ÍGY NEM LEHET! Befordult a kormányom, a kalapács pedig átrántott a bringán. Szerencsére sikerült átugranom a kormányt és talpra érkeznem. Nem látta senki, így csak én nevettem magamon (amúgy is olyan gyakoriak a mókás esések ilyen felszállításnál, hogy már észre sem veszi az ember//igaz Roli?:P//). Arcomra fagyott a mosoly, mikor láttam hogy elferdült a kormányom. Próbáltam visszacsavarni, és ekkor vettem észre, hogy az első kerekem nem forgott el a villában, “totál chips lett”…/

Beni és Pappszi sem tudta túlzásba vinni az edzést a rendelkezésükre álló 20 perc alatt, de annyit elárultak:
“Ez nekünk sok”

Eme hosszú nap végén már csak egy kis alvásra vágytunk, úgyhogy nekiálltunk sátorhelyet keresni. Most először nem láttunk másokat kempingezni, ezért kezdett úrrá lenni rajtunk a pánik, de pénz nélkül, álmosan nem ugrál az ember, szóval maradt az erdő.

Másnap reggel szereléssel kezdtem. Kifűztem a felnit és próbáltuk visszahajlítani. Viccesen nézhetett ki a három nomád gyerek amint egy felnin ugrálnak! …és mindez hiába. Új felnit kellett vennem.

A következő edzésre kész lett a bringa, neki tudtam állni gyakorolni.
A pálya eszméletlen volt. EZ A 4X! Sosem láttam még ilyet, de mindig is erre vágytam. Őrült tempó, félelmetes lejtés, sodrós kanyarok, nagy ugrók, mindez pár DH világkupának megfelelő résszel tarkítva.
A srácoknak azonban igazuk volt, nekünk sok volt ez a pálya… ennyi edzéssel!
/Jó volna hasonló pályákon edzeni nap mint nap, de mint tudjuk erre nincs lehetőségünk./
Másfél óra edzés alatt (amiből minden második tíz perc arra ment el, hogy levigyék a sérülteket a pályáról) el sem tudtam gondolkodni a két nagy ugratón, ami itt a pálya lelke volt. Igyekeztem a többi részen a maximumot kihozni magamból, de az ugrók kerülése bő 10mp hátrányt jelentett, ami egy 4X pályán végtelenül sok…

Szerencsére mindhárman bejutottunk a 64-be. Ez egyrészt annak volt köszönhető, hogy a létszám a balesetek következtében rohamosan csökkent, másrészt nem mindenki ugrott a nagyokon, így volt kivel küzdeni.
Beni bevállalta az első nagy ugrót, amiért minden elismerésem az övé! Sajnos a másodikkal ő sem tudott megbarátkozni, de így is szép időt futott és a 45. helyet szerezte meg. Pappszi esésének hála 58.nak futott be, pedig már a top 40-ben szokott lenni. Jómagam egy biztonsági körrel 51. lettem. Ez nem túl jó eredmény, de legalább a 64-ben van, és még élek! (ami ezen a pályán nagy szó)

A döntő előtti edzésen feltámadt a szél, a pálya pedig szedte az áldozatait. Ennyi balesetet az összes versenyemen együtt nem láttam még. (A mentő csak az utolsó edzésen elvitt kb 5 embert)

A rajtgépbe állva derült ki, hogy a köröm egyik nagy esélyese lesérült, így csak hárman megyünk. Az időmérőn hibázó (így “csak” 19.) Michael Marosi és egy cseh rider Stehlik Jonas (46).
Tudtam, hogy ez egy óriási esély, amit nem szabad elszúrnom. Próbáltam felülkerekedni az izgalmamon és koncentrálni. Sikerült! Remekül elkaptam a rajtot és már az indítón előrébb voltam ellenfelemnél, akit az első kanyarban le is szorítottam a pályáról. A szemem sarkából láttam elcsúszni, így innentől nyugodtan gurultam tovább, tudtam hogy ha nem esek el, bent vagyok a következő körben. Ekkor egy óriási porfelhőt láttam, és hallottam ahogy a közönség felzendül. Marosi elesett. Ahogy elgurultam mellette kellemetlen érzés fogott el. //ő az egyik kedvenc versenyzőm az élmezőnyből, ha döntőben van neki szurkolok// Tudtam hogy számára nem vagyok ellenfél, de most mégis elé keveredtem, ez gáz… Meglehetősen lassan gurultam a cél felé át az erdőn és a sziklakerten, csak azon gondolkodtam hogy túl sok ez a szerencséből, már-már pofátlanság így továbbjutni. Ekkor láttam balról megérkezni valakit. Hogy ne tudjon elmenni szép fokozatosan kihúzódtam a pálya bal felére. (a wallride alatti karóhoz tartottam, hogy fékezésre kényszerítsem ellenfelem) Az utolsó pillanatban jutott eszembe, hogy biztos Marosi ért utol és meg akar előzni. Visszarántottam a kormányt a fal irányába. Az jutott eszembe, hogy ha megpróbálom leszorítani mindketten elesünk, hiszen nem fogja hagyni magát. Ha pedig hagyná, akkor miattam esne ki, holott neki egészen a döntőig el kell jutnia… Amikor elment mellettem kiderült, hogy valójában a másik srác, akiről azt hittem elesett az első kanyarban. Nem esett, egész végig a nyomomban volt, és egy ilyen alkalomra várt. Rögtön az ugrott be, hogy ha ő megelőz kiesek. Biztos voltam benne, hogy Marosi még valahol megelőz a célig és nem fog az első körben kiesni. Felbőszülten visszahúztam a bringám a karó felé!
…és ekkor hihetetlen dolog történt…
Marosi elrepült a fejem felett!
Nem volt időm felfogni mi történt, csak azt láttam hogy harmadik vagyok (kieső). Pedálozni kezdtem és visszaelőztem, majd hátra se néztem a célig, csak hajtottam ahogy bírtam.
Sikerült másodikként beérnem, így újra továbbjutottam a 32-be!
…Hihetetlen kör volt…
Gratuláltam Marosinak az előzéshez (ahogy mindenki később a pálya szélén, és azóta több ezren az interneten), aztán rohantam fel a rajtba a következő körre. Csak fölfelé volt időm átgondolni mi is történt valójában, és mi történhetett volna… Ha az utolsó pillanatban nem húzódok vissza a karó felé talán leviszik a fejem, vagy ha nincs mellettem senki és felugrok a falra akkor ott ütnek el…(?)

A 16-ba jutásért már igazi nagymenőkkel mentem. Marosi mellé jött az angol Nathan Parsons, és az RSP új felfedezettje a svéd Felix Beckeman.
A rajtom sem sikerült olyan jól, mint az előző és az ellenfelek is keményebbek voltak, de nem voltam olyan rossz helyen… az első kanyarban bevágtam szűk ívre és “ráijesztettem” Parsonsra. Előzni nem tudtam (és nem is lett volna sok értelme úgy, hogy nem ugrottam a következő egyenesben). Gurultam a negyedik helyen, és próbáltam tartani az iramot, hogy minél kevésbé maradjak le. A wallride utáni ugrón jó magasat ugrottam és csavartam egyet, hátha örülnek a nézők… Az érkezés után viszont elcsúsztam. /Na ennek tényleg örültek/ Óriási tapsot kaptam, majd begurultam a célba. Itt ért véget számomra a verseny.

Beni és Pappszi nem volt olyan szerencsés helyzetben, mint én. Az ő köreik sajnos nem adtak esélyt a továbbjutásra, így a 48. és az 54. helyen végeztek.
Én 30.lettem, ami az eddigi legjobb eredményem. (bár nem erre vagyok a legbüszkébb)

Tanulságos verseny volt számomra, és bizonyíték az egész világ számára, hogy a 4X NEM HALT MEG, nagyon is él!

Köszönöm a Magyarszék SE-nek és a szüleimnek, hogy eljuthattam ide, valamint a DartmoorBikesHungary-nek és a Csocso-bikes-nak, hogy életem eddigi legjobb bringáján ülhetek!
Köszi továbbá mindenkinek, aki élőben nézett és szurkolt, aki utólag gratulált, aki elolvasta ezt a kis beszámolót!

üdv,
TT

Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés