(hed) p.e.-Insomnia

Az amerikai zenekar, nagy változásokon ment keresztül 2004 óta. A számomra nagyra becsült harmadik alkotásuk (Blackout) után tagcserék és kiadókkal való viták színesítették a nem éppen irodalmi nyelven beszélő Jerred Shaine frontember és megújult társulata mindennapjait.

A nu metálos énüket sajna eldobva, a punk-rap vonalat követve tértek vissza közönségük legnagyobb örömére. Ez azóta már a harmadik lemezük, ebből az utolsó két CD-jüket a Suburban Noize Recordsnál készítették el. Az idén megjelent munkájukon a politikai és háborúellenes szövegek tömkelegét néhány mérges fuck szó kíséretében ontja ránk az énekes barátai kíséretében. Dühös anyagot hoztak össze a kaliforniai skacok, amit néhány hip-hop számmal próbáltak még változatosabbá tenni. Az intro utáni Walk On By régi dalaik színvonalát idézi, olyan erőteljesen csapnak a gitárosok a húrok közé, amelyet talán az annyit szidott Irakban állomásozó katonák is szívesen vennének ébresztő gyanánt. A Bush-ellenes hangulat mind a 14 track alatt érezhető, és a punkos gitárjáték is jól bejön a legtöbb számban. Feldolgozással is kedveskednek a zenészek, az általuk Childrenre (eredetileg Buffalo Spingfield: For What It’s Worth) keresztelt dalt adják elő igencsak sajátságos stílusban. Az album egyik nagy hibája viszont a minőség tökéletlensége, az effektek tiszta hangzásához képest ugyanis az élő hangszerek megszólaltatása néha csak eltorzult ricsajként hallható a lemezjátszó hangfalaiból. Ettől eltekintve érdemes a közel egyórás ritmusáradatot végigfülelni, mert a C2GU és az RTO lendülete igazán kellő inspirációt adhatnak egy sikertelen vízumkérelem után a delikvensnek arra, hogy még dühösebben nézzen a tv-műsorokban feltűnő szabadság jelképét ábrázoló amerikai zászlóra.