Nonpoint: Vengeance

Az 1997-ben, Miamiban alakult banda ötödik stúdiómunkája jelent meg múlt hónapban Vengeance címmel. Az alternatív metált és a rapet ötvöző társaság két tagja (az énekes és a dobos) Puerto Ricó-i származásúak, míg a másik két szerzet a fehér bőrűek népes táborát növeli.

Változatos de nem túl slágeres anyagaik közül csak néhány szám ért el átütő sikert, ezek egyike a két évvel ezelőtt kiadott To The Pain lemezen található és a Bullet with A Name nevet viseli magán. A dal utóéletéről azt érdemes tudni, hogy azóta ez a nóta a Florida Panthers jégkorongcsapatának himnuszává vált, de persze a játékosok a szám hatására nem golyókkal szórják meg ellenfeleik hálóját, inkább a koronggal próbálják meg a kaput eltalálni.
A most kiadott Nonpoint-album nem sok meglepetést fog okozni a zenekar rajongóinak. A legszembetűnőbb változás az énekrészeket érinti, mert bár már az előző korongon is feltűnő volt az egyre több dallamosabb rész belecsempészése a kemény gitárokkal kísért trackekbe, a mostani végtermékben szinte kivétel nélkül csak Elias Soriano rekedtes hangjában gyönyörködhetünk (már ha valaki másban nem tud elalélni), a kiabálások pedig csak nagyon ritkán törnek elő, hogy segítsenek a teljes eksztázis elérésében.

A Nonpoint muzsikájában mindig is az volt a legfőbb probléma számomra, hogy albumaik kivétel nélkül unalomba fulladva pörögtek rövid idő után a lemezlejátszómban. Sajnos ezzel a produkciójukkal sincs ez másképp, a tizenkét számos, háromnegyed órás anyag a közepére teljesen leül, és csak a végéhez közeledve kap újult erőre a banda. A fiúk ezzel a lemezükkel sem fognak új rajongókat meghódítani maguknak, és talán régebbi fanjaik közül néhányan el is pártolnak majd tőlük.