Ugye mennyivel jobb érzés a gördeszkázásra csakis, de csakis úgy gondolni, mint móka? Amikor nem arra fókuszálsz, hogy ki nyerte meg ezt, vagy azt a versenyt. Amikor egyáltalán nem is a trükkökre fókuszálsz, hanem csak élvezed.
Nagyon jó az a megismételhetetlen érzés, amikor tudod, hogy hamarosan kimehetsz deszkázni és minden problémád elillan majd. Főleg akkor, ha valamiféle nagyon kreatív módon gördeszkázol. Mint például ahogy John Lucero tette 2001-ben!
Hozzászólások
Új hozzászólás