Interjú Geoff Rowley-val: a 39 éves liverpooli deszkás élete

Sok ikonikus alakja van az extrém sportoknak, akik egytől egyig fiatalon kezdték a sportágak űzését. Esetünkben a 39 éves Geoff Rowleyval folytatott egy beszélgetést a Jenkem, melynek fontosabb részeit mi is elhoztuk nektek! Hogy milyen egy vega, fájdalomkedvelő, sokat látott skater élete? Hogy milyen projektre készül Geoff? Most választ kaptok a kérdésekre!

Hirdetés

-Úgy hallottuk, hogy mielőtt egy nagyobb ugrást vagy csúszást bevállalsz, mindig elmész WC-re… igaz ez?
-Az az igazság, hogy ez így van… ez is része a felkészülésnek. Mielőtt nekimegyek egy nagy korlátnak vagy egy jó pár méteres ugrásnak, minden zavaró tényezőt ki kell iktatnom. Leveszem az övemet, van, hogy a pólót is… Ha póló nélkül és egyszerű cipőben láttok deszkázni, az nem azért van, mert imádom a fájdalmat, hanem mert így több mozgásszabadságom van. Gondolj bele, hogy a boxerod vagy egy kapucnis pulcsi, esetleg egy meleg farmer vagy izzadt, vastag cipő milyen zavaró lehet egy 3 órás fogatás során, főleg, ha Kaliforniában vagy Arizonaban vagy…

-Liverpoolban nőttél fel, ahol, mint mondtad, az emberek balhésak, sokat isznak és leszólják a másikat. Még mindig így gondolod az ottani helyzetet?
-Sosem magamra vagy a többi deszkásra gondoltam. Azokról van szó, akiket a környékünkön lehetett látni. Mindenfelé vannak ilyen helyek, ugye? Például Detroit vagy Chicago lezüllött negyedeiben. Mindig is a munkásosztály dominált a városban, magas munkanélküliség, korai terhesség, ezek az alakok nem nézték jó szemmel, hogy mi deszkázunk. Kinevettek minket, leszóltak, sőt, még a pólónkat is letépték vagy megvertek, sőt, volt, hogy ellopták a deszkánkat, amit persze igen nehezen tudtak eladni, mert kb 100 deszkás volt a városban.
Manapság is hasonló a helyzet, szinte minden nap leszóltak minket akkoriban, ez nem igen változott, manapság csak egyszerűen nem foglalkozunk velük. 14 évesen, érzékenyen és félősen persze fájt, amiket mondtak…

-Ironikus, hogy manapság mi, deszkások szóljuk le a longboardosokat, a pennyboardosokat és szinte mindenki mást, aki nem deszkázik.
-Ez valóban így van, ez nincs így rendben, igen gonosz dolog. A 4 éves fiam görkorizik és bármi lesz is belőle, én szeretni fogom. Attól még, hogy valaki nem deszkázik a barátaim közül, nyilván nem fogom leszólni. A mi időnkben Liverpoolban mindenki focirajongó volt. Minden pénteken ugyanaz volt a program: meccsnézés, lerészegedés, csajozás és ennyi. Ha pénteken mást csináltál, akkor bizony gyökér voltál és lenéztek miatta. Megvetem ezt a fajta viselkedést, főleg, ha deszkások szólnak be lányoknak vagy bárki másnak.

-Van valami, amit magaddal kapcsolatban elhibáztál?
-Vegetáriánusként nőttem fel, amit sok ember a vadászszenvedélyem miatt nem is ért. 16-7-8 éves koromban kezdtem komolyabban érdeklődni a dolog iránt, egy jó deszkás barátom is vega, ő ráadásul erdőgazsaságban dolgozik és hivatásos bérvadász.
Igen fiatalon lettem vega, sok propagandának voltam kitéve és mivel nem voltak körülöttem ellenzői, felhagytam a húsevéssel. Rendesen fejlődtem, az esésekből is gyorsan felépültem, nem láttam, hogy valamiben hiányom lenne. Aztán ahogy idősebb lettem, a felépülés egyre lassabban ment, míg egy baleset után igen rossz formában voltam, szinte egyáltalán nem éreztem a lábaimat. Javasolták, hogy változtassak az étrendemen és a halevésnek és egy kiropraktornak hála sikerült teljesen felépülnöm. Azóta tejtermékeket is fogyasztok, ugyanis rájöttem, hogy ilyen korban kellenek ezek a tápanyagok a szervezetemnek, ugyanis nem vagyok már én sem fiatal.

-Úgy hallottam, hogy egy jó ideje már vega vagy.
-Úgy igazán a szó szoros értelmében sosem voltam vega és állatvédő, ugyanis imádom a bőrt az autóm belsejében, a lábamon,… Igen érdekes volt, amikor először vegaként bőrcipőt promóztam. Emlékszem, hogy az első cipőmodellem szintetikus anyagból volt, ez amúgy csakis praktikai szempontból volt, ugyanis jóval ellenállóbb volt ez, semmi köze sem volt a vega szemléletemhez. Ráadásul imádok vadászni, valamint fotókat és videókat is készíteni ezzel kapcsolatban.

-Hogy érzed, az ital vagy drog részese volt valaha annyira az életednek, hogy a deszkázás rovására ment?
-18 és 22 éves korom között egyáltalán nem ittam, amikor az USA-ba költöztem. Most 39 vagyok. Voltak hosszabb időszakok többször is az életemben, 9 hónap, vagy akár még egy év is, amikor nem ittam egy kortyot sem, mert valahogy nem éreztem szükségét. Drogokkal sem volt soha komoly gondom, az ilyen téren a tapasztalataim jóval szegényesebbek, mint más korombelieknek.
Olyan városban nőttem fel, ahol mindennap láttunk függőket. 12 évesen már szinte bárkitől lehet kábszert szerezni. Emlékszem, 7-8 éves lehettem, amikor többször is láttuk, ahogy a zombi-formájú speed -és methheadek egymást verik az utcán. Őrült dolgok történtek akkoriban, 13 évesen a barátommal késsel fenyegettek meg bennünket 20-30 évesek és az egész városon keresztül halálfélelmünkben menekültünk a drogosok elől, szerencsénk volt, hogy ép bőrrel megúsztuk. Az én szüleim mindig is arra tanítottak, hogy nem szabad ilyenekkel élni, az ő hatásukra választottam én más utat.

-Most, ennyi idősen, mit vársz még a gördeszkázástól?
-Újra, nagyobb erővel szeretnék deszkázni. Azért 20-30 fokos lépcsőkön nem fogok leugrálni, ugyanis a bal bokámat kétszer, a jobbat pedig egyszer törtem el, a térdeimet műtöttek, kétszer tört szilánkosra a kulcscsontom, a karjaim is több helyen sérültek, fogam is párszor már letört, valamint a golyóim is komoly fájdalmakon mentek már át.. Mindig is imádtam minirámpákon, kerti poolokban és oldschool parkokban deszkázni, valami ilyesmire gondoltam. A Vans-szel együtt nem rég kezdtünk közös projektbe, ami azért komolyan lázba hozott!

-Heresérülés eséstől? Vért is pisiltél? Kórházba is kerültél miatta?
-Hát egyszer bementem a kórházba, mert elég para volt a szitu. Tiszta vért hála Istennek sosem vizeltem, de a veseproblémáim miatt barnás folyadékkal már volt szerencsém találkozni. A legdurvább esetnél úgy bevertem, hogy tiszta feketék voltak. Megnézettem, több vizsgálaton is átestem és kiderült, hogy semmi gond nem történt.Volt valahol egy fotóm is, de odaadtam Ed Templetonnak, ő imádja az ilyeneket.
Vágtad már be valaha a golyódat? Én igen, többször is. Egyszer a lábam és a föld közé szorult valahogy, iszonyatosan fájdalmas volt. Nem szerettem boxerben deszkázni, mert mindig beleizzadtam. Most már azonban javaslom, hogy hordjatok!

-Szereted a fájdalmat?
-Az esés mindig is hozzá tartozott ahhoz, hogy megtanuljak egy trükköt. Sosem tartoztam a legtehetségesebb deszkások közé, így estem-keltem rendesen. A város, ahol felnőttem, tele volt durva spotokkal, ahol muszáj volt kibírnunk a fájdalmat. Ehhez úgy hozzászoktam, hogy néha, ha senki sem lát, legszívesebben esnék egy hatalmasat, elterülnék a földön, ugyanis egyszerűen belém rögzült az érzés, eggyé váltam vele. Néhanapján mindenkinek szüksége van egy fájdalmas esésre, ami helyreráz bennünket!

(forrás: www.jenkemmag.com/)

Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés