Snowboard

Jake Burton Carpenter interjú

Jake Burton Carpenter a snowboard egyik legnagyobb alakja. Az interjú elkészítésére körülbelül egy éve készülődünk. És valószínűleg még egy évet fogunk készülődni. Ugyanis minden erőfeszítésünk ellenére sem sikerült összehoznunk az anyagot. A kérdéseket sajtósok hadán keresztül próbáltuk eljuttatni Jake-hez, ám mivel hazánk fehér folt az amerikai PR-es snowboard-világtérképén, hiába reménykedtünk. Addig is olvassátok a nem kevéssé kiváló Zoe Oksanen által készített beszélgetést.

Talán a legjobb, ha az elején kezdjük… Ha a modern snowboardokat meghatározó ősökre tekintünk, nem csak a te nevedet találjuk a pionír gyártók között, az viszont csak rád igaz, hogy lankadatlan hittel láttad ennek a – az akkoriban születő – sportnak a sikeres jövőjét. Miből fakadt ez a bizonyosság?
Mikor még kiskölyök voltam, síeltem, de soha nem adatott meg, hogy hullámlovagolhassak. Nagyon sok időt töltöttem az óceán partján, de soha sem volt szörfdeszkám. A szörfözés mindig vonzott, mindig is szerettem volna csinálni, de igazából soha sem nyílt rá lehetőségem… Aztán megjelent egy olyasvalami a játékboltok polcán, amit Snurfernek neveztek, 10 dolcsiba került akkoriban. Minden haverom kapott ilyet, és én is összegyűjtöttem rá a pénzt. Habár akkor csak 14 éves voltam, amint ráálltam a Snurferemre, éreztem, hogy ebből még egy igazi sport is kinőhet. Ezeknek csúszkáknak nem voltak kötéseik, P-Tex talpuk vagy kantnijuk, de amikor szűzhóba vitted, tényleg el lehetett kapni egy igazi „siklás fílinget”.
És valahogy attól a pillanattól kezdve állandóan azon agyaltam, hogyan lehetne ebből egy hódeszkás márkát csinálni, egy igazi sportot. Akkoriban még iskolás voltam, és sokszor megfordult a fejemben, hogy valaki biztosan felismeri majd ugyanezt a lehetőséget, és az egész koncepciót tovább fogja fejleszteni. De ez nem történt meg, szóval, abban a pillanatban, amikor független fiatalemberré váltam, egy friss egyetemi diplomával a hónom alatt, elhatároztam, hogy megalapítom a Burton Snowboards céget.

Milyen volt az első snowboard, amit valaha gyártottál, hogy nézett ki, és milyen volt vele csúszni? Van egy példányod belőle?
A hatvanas évek végétől kezdve a Snurfert módosítgattam, egészen az 1977-es első gyártási prototípus megalkotásáig – amikor a céget is megalapítottam. Hihetetlen volt, hiszen a suliban katasztrofális dolgokat műveltem technika órán – aztán meg ott voltam egy vermonti pajtában, és azon melóztam, hogyan készítsek a saját két kezemmel snowboardot. Nem volt semmilyen útmutató előttem. Csak összekombináltam a kevés gördeszkás és szörf tapasztalatomat a Snurferrel, és persze a józan paraszti eszemmel – valószínűleg ezért tartott annyi ideig a csúszásra valóban alkalmas deszka megalkotása.
Több mint 100 prototípust készítettem, mielőtt eldöntöttem volna, melyiket fogom gyártani. Szinte mindegyik valami más technika alapján készült: a furnérlemeztől a műszálig mindennel próbálkoztam, még kőrisfából is megpróbáltam gőzölés és hajlítgatás után deszkát készíteni. Emlékszem, egyszer egy New York-i bútorgyárban csináltam egy deszkát, és ahogy vezettem hazafelé Vermontba, megláttam egy hatalmas töltést, amit 30 cent hó fedett. Leparkoltam az autóval a pálya mellett, előkaptam az új deszkát, fölbattyogtam a töltés tetejére az utcai cipőmben, és nyomattam egy pár kört, csak múlattam az időmet… Végül pedig a gördeszka gyártási technológiájára alapozva (rétegelt fa) elkészült az első igazi Burton snowboard, 1977-ben, a vermonti Londonderryben.
És persze, hogy van még abból a szériából deszkám, az egyik ott lóg a falon a Burton főhadiszállásán.
jake04.jpg

Ha jól tudom viszonylag hamar, az üzleti vállalkozásod elején beleszaladtál néhány komolyabb adósságba. Mire tanított meg mindez?
Bizony az elején elég durva financiális problémákkal küzdöttünk. Szemléltetésképpen, az első pár üzleti év végén körülbelül 100 ezer dolláros hitellel a nyakamon csücsültem egy gödörben… Ezek után 10 évvel egy újabb akadályba ütköztünk, amikor is a cégünknek hitelt nyújtó bank kijelentette, hogy nem áll módjában egy ilyen vállalkozást megfinanszírozni. Meg voltak győződve róla, hogy a snowboard csak egy hirtelen fellángolás volt a szabadidősportok piacán, ami épp kifutni készül. Félelmetes időket éltünk akkoriban… Talán amire a leginkább megtanítottak engem mindezek a nehézségek, és amire leginkább büszke vagyok, az a kitartásom, és mindaz a ragaszkodás, amit az elképzeléseim mellé állítottam. Megtanultam, hogy soha se adjam föl, és ragaszkodjak ahhoz, amit én helyesnek gondolok, és hogy elkerüljem azokat a szituációkat, amikor egy bank döntése határozhatja meg a jövőmet.

Mindneki a snowboardozás “régi szép időit” emlegeti, amikor még csak kevés igazi arc csinálta ezt a sportot. Hogy tudnád leírni azoknak az időknek a szellemiségét?
Mielőtt a síterepkre került volna a snowboard, egy tipikus kis dombon űzött, “ház mögötti” sport volt. Csak találtunk valahol egy kicsike hóval fedett lejtőt, dombot és egész nap gyalogoltunk és csúsztunk. Ha szép idő volt, építettünk egy ugratót vagy döntött kanyarokat lapátoltunk össze. A ruháink teljesen gázok voltak, például régi kosaras cipőkben csúszkáltunk – el tudod képzelni, mennyire ázott el a cuccunk egy nap után.
Egyszer csak megnyíltak a síterepek előttünk, így a sport is elkezdett növekedni. Mindezek ellenére valahogy úgy tűnt, minden arc, akinek egy snowboard volt a kezében, így vagy úgy a haverod volt. A szcéna még így is hihetetlenül kicsi volt ekkoriban, de akik részt vettek benne, a legmesszemenőbb szenvedéllyel viseltettek iránta, és mindent megtettek azért, hogy nyomathassák a sportjukat.
A versenyek viszonylag korán elkezdődtek, és fontos szerepet töltöttek be a sportág – úgy a snowboardozás technikája, mint a felszerelések – fejlődésében. Eleinte az alpin versenyszámok domináltak: vagy egyenesen kellett lecsapatni a dombról, vagy pedig egy pár kanyarral megfűszerezve. A mai snowboardhoz hasonlítva ez talán gagyin hangzik, de ha belegondolunk, akkoriban az is nehézséget okozott, hogy kanyarodjon vagy megálljon valaki az összeállt havon. Így nyújthattak az időre mért versenyek nagymértékű fejlődést. Én mindig az egyenesen leveretős versenyeket kedveltem (downhill), beszarásig paráztattam magamat, és azt figyeltük a haverokkal, hogy ki mikor fog valami iszonyatos esést bemutatni.
Amennyire ádáz küzdelem zajlott a versenyeken, annyira erősen éreztük mindannyian, hogy egy jó dolog építésében veszünk részt. Így megtanultuk, hogyan tegyük mindennél fontosabbá a snowboardozást.

Hogyan tudnád összehasonlítani ezt a lelkületet a mai sporttal annak fényében, hogy jelenleg olimpiai sportág a snowboard, ráadásul hatalmas reklámcsatorna?
Minden teljesen más volt a korai időkben. Gondolj csak bele: a snowboardosok még az ülőslifteket sem használhatták, kitaszítottak voltunk. De mindennél fontosabbnak tartom, hogy szerintem a snowboardozás lelkülete még mindig a régi. Hiszen még mindig az egyedi stílusról szól, és arról az életérzésről, amit oly kitartóan élünk. Az összes pénz, profit, céges szponzoráció és olimpiai aranyérem sem fog változtatni azon, amiről a csúszás szól: hogy jól érezd magad a hegyen a barátaiddal.

Elmondható, hogy a nevedhez nemcsak egy márka köthető, hanem gyakorlatilag nagy szereped volt a snowboardnak egy afféle “bona fide” sporttá változtatásában is. Mennyire jelentett nehézségeket a nyolcvanas években meggyőzni a síterepeket, hogy nyissanak a snowboard felé?
Az igazat megvallva: rémálom volt! Nagyon sok munkát fektettünk abba a kommunikációba, amit a síterepek vezetőivel/tulajdonosaival folytattunk. Lobbiztunk náluk, megpróbáltuk bemutatni, hogy miről is szól mindez. Ha kérdés vetődött föl, a józan ész politikájára hagyatkoztunk. Mindezt nem tudtuk volna elérni a helyi srácok segítsége nélkül, viszont nekik is kellett egy külső meggyőző erő. Akkoriban nagyon sok prezentációt tartottunk különböző síhelyeken. Emlékszem egy ilyenre, amikor Aspennek tartottunk egy bemutatót, mire ők azzal válaszoltak, hogy bocsi, de a síelők nem akarnak benneteket itt. Ma pedig Aspenben van a téli X-Games… Annyira sok ilyen történet van.

A mai napig személyesen részt veszel a Burton cég dolgaiban. Soha sem fordult meg a fejedben, hogy átadd a stafétát, hátradőlj és élvezd az eddigi munka gyümölcsét?
A betöltött szerepem nagyon sokban átalakult az elmúlt 10 évben, és egy hihetetlenül kompetens menedzsment gárdának – melyet Laurent Potdevin vezet – köszönhetően a napi üzletmenetben is csak minimálisan veszek részt. Következésképpen, annyit tudok snowboardozni, mint még soha életemben, és így leginkább a termékek fejlesztésébe, marketingjébe, és sportunk népszerűsítésébe vethetem bele magam.
Nem is tudom, egyáltalán képes leszek-e valaha visszavonulni. Szerintem nekem van a legjobb munkán a földön! Lehetőségem van évente több mint száz napot csúszni a világ legszebb helyein, a világ legkiválóbb rájdereivel, miközben egy-két őrületes terméket tesztelek. Biztos vagyok benne, valamikor eljön majd az ideje, hogy átadjam a gyeplőt, de az remélhetőleg még messze van.

Az elmúlt évben olyasmiben lehetett részed, amiről sokan álmodni sem merünk: körbeutaztad a világot, hat kontinensen snowboardoztál, és mindezt megoszthattad a családoddal is. Mennyiben változtatta meg ez az élmény a személyiségedet?
Tíz hónapot eltölteni a családommal a világot bejárva, követve a telet – valóban életem legszebb élményei közé tartozik. Sokkal többet tanultam meg a világról, a snowboardozásról és a családomról – elképesztően közel kerültünk egymáshoz –, mint azt előtte gondoltam. Annak ellenére, hogy az amerikai emberek mostanában negatív megítélésben részesülnek világszerte, minket mindenki elfogadott. A harmadik világban tett utazások is nagyon tanulságosak voltak, teljesen felnyitották a szememet, új perspektívát adtak. Szóval? igen, azt kell hogy mondjam, sokban megváltoztatott ez az utazás, arról nem is beszélve, hogy volt egy-két hatalmas csúszásom és szörfélményem az út alatt.

A snowboardosok az elsők között sínylik meg a globális felmelegedést – habár ők is hozzájárulnak a káros hatásokhoz a hószánokkal, helikopterekkel, és a káros anyagok használatával. Te hol állsz ebben a hatalmas kihívásban?
Habár a környezetszennyezési kérdések mostanában nyomasztóan nagy hatással vannak a világra, sok ember semmittevésbe burkolózik. Pedig főként azoknak kellene tudatosabban fellépniük ez ellen, akiknek a szenvedélyük a snowboardozás, vagy olyanok, mint én, akiknek a munkájuk is ehhez kapcsolódik. Nem áltatjuk magunkat: a Burtonnél tudatában vagyunk annak, hogy különböző, nem természetes anyagokkal dolgozunk, szállítmányozunk egy csomó cuccot, repülővel, kamionnal, és mi is csak autóval járunk munkába. Azt is tudjuk, hogy képesek vagyunk hatással lenni a környezetre mért káros hatások csökkentésében, akár a munkában, akár azon kívül. Nemrég kezdtünk el foglalkozni különböző intézkedések bevezetésével, de valahol el kell kezdeni…

Hogyan tudod összeegyeztetni az üzleti világgal járó kötelezettségeket és felelősséget a szabad, snowboardos életvitellel?
A sport a munkám, tehát nem panaszkodhatom. Egy iparág vezetőjeként valóban nagy súly és felelősség hárul ránk a cégnél, a gazdasági növekedés és a trendekben való elöljárás kényszere miatt. Amúgy maximálisan hiszek a magas elvárások megvalósításában, de csakis egy laza, könnyed környezetben. Úgy gondolom, ahhoz, hogy valaki jól teljesítsen, kell a rugalmasság, mondjuk ha valaki el akar menni csúszni egy szűzhavas napon, kiürül az iroda. A csúszás a legjobb dolog, ami az embereket képben tartja, hiszen ha fönt vagy a hegyen, igazán értékelhetővé válik a kemény munka, a hosszú mítingek, a nyomás és a különböző határidők miértje.

Ha csak egy napod maradna snowboardozásra, hol töltenéd el és kivel?
Több mint valószínű, hogy itt, az otthonom közelében lévő hegyen tölteném el, Stowe-ban, Vermontban. Talán egy pár fás, szűzhavas menettel kezdeném a napot a családommal és a barátaimmal. Aztán a gyerekekkel nyomnék pár kört a parkban, hogy megadjam magamnak a maximális félelem-faktort, a napot egy nagy túrázással vezetném le, a kutyáim és az iPodom társaságában, végül pedig egy fanki lélekmelengető szűzhavazással zárnám soraim.Jake 02.jpg

Galéria (A képgaléria megtekintéséhez kattints az egyik képre): 
http://offline.hu
http://offline.hu
http://offline.hu
http://offline.hu
http://offline.hu
http://offline.hu

Hozzászólások

Új hozzászólás

A mező tartalma nem nyilvános.

TOP10

Lifestyle
Amikor épp nem tetovál, Dino Tomic ceruzát ragad, és papírra veti ötleteit, gondolatait, vagy egyszerűen csak azokat a...
Lifestyle
Ha azt hitted, az Egyesült Államokban olyan nagy a liberalizmus és a szabadság, hogy szinte mindent megengedhetnek...
Lifestyle
Néha hallunk furcsa betegségekről a tévében, vagy olvasunk ezekről az interneten, de a következő rendellenességek...
Lifestyle
Mivel a gyorskajáldák ételfotói rendszeresen pozitív irányban állítják be a terméket, amit kézhez kapunk, és ami jó...
Lifestyle
Azok után, hogy az egész világ látta videón, hogy a Baltimore Ravens amerikai foci csapat játékosa, Ray Rice milyen...
Zene
Seth Rogent olyan filmekből ismerhetitek, mint az Ananász expressz, a Felkoppintva, a Rossz szomszédság, a Ki nevet a...
Lifestyle
A Samsung elég bátor kijelentést tesz az új Galaxy Tab S reklámjában: "bemutatjuk a világ legszórakoztatóbb készülékét...
Mountain Bike
A gyönyörű környezetben, a természet lágy ölén épített pályákat igen szeretjük, hiszen a bringázással kiszabadulhatunk...
Tattoo
A skóciai Perthben él az 57 éves Gerald McLaughlan, aki Nagy-Britanniában az egyik legjobban szétvarrt ember hírében...
BMX
A félresikerült trükkök során legnagyobb gyakorisággal maga, a rider sérül meg. Persze vannak kirívó esetek, amikor nem...
HIRDETÉS
HIRDETÉS
HIRDETÉS

Népszerű tartalmak