halál után

Ha azt hiszed, ezek a gyerekek csak alszanak, akkor nagyot tévedsz!

Manapság elég morbid dolognak tűnne, ha egy anya a halott gyermekével akarna egy fotósorozatot készíttetni, de a 19. században ez ellen senkinek sem volt kifogása. Miután a dagerrotípia 1839-ben megjelent, néhány éven belül lehetőség adódott arra, hogy ki-ki megörökíttesse saját életének fontos pillanatait – és ha a gyász is ebbe tartozott, akkor ezt is. Sokak számára pszichológiai jelentősége is volt a dolognak, hiszen így dolgozták fel gyermekük elvesztését. Előre szólunk: a most következő, DailyMail-en talált képes összeállításban felkavaró fotókat fogsz látni – ha lejjebb görgetsz, akkor erre készülj fel. A halott gyerekek fényképezése Európában és Amerikában is elterjedt. Sok fotón úgy…
Hirdetés

E-mailje érkezett – a feladó a 2 éve elhunyt apja volt!

Valószínűleg te is azért kattintottál ide, hogy megtudd, hogyan lehetséges ez: vajon hogyan tudott az apa évekkel a halála után levelet küldeni a fiának? Mégsem hunyt el, vagy kitalált egy olyan módszert, amivel a halálból is üzenhet szeretett csemetéjének? Nos, egyik sem, de a megoldás kicsit az utóbbihoz áll közelebb. Létezik ugyanis egy FutureMe.org nevű oldal, ahol leveleket lehet írni – az oldal készítőinek szándéka szerint jövőbeli önmagunknak, de szerintünk gyakorlatilag bárkinek, akinek tudjuk az e-mail címét, aztán ha megvan, fotót is csatolhatunk hozzá, és a “Deliver on” pontnál megadhatjuk, pontosan mikor kézbesítse a megadott e-mail címre a levelünket a…

Így élték túl tetoválásaik a lengyel elítélteket

Katarzyna Mirczak fotós talán maga sem tudta, milyen furcsa ritkaságokra lelt, amikor egy csomó különös üvegre bukkant az egyik krakkói egyetemi épületben. A fényképész csak valamivel később jött rá arra, hogy az üvegekben egykori elítéltek bőre van, amit haláluk után távolítottak el a testükről a tetoválásaik miatt. A legkorábbi ilyen “minta” a 19. századból származik, és a tartósítási eljárásoknak hála sikerült ezeket máig megőrizni. Az elítélteknek tilos volt tetoválásokat csináltatni, de azért valahogy megoldották. Többek közt drótokkal, üveggel, borotvapengével vésték be a mintákat, amiket szénporral, ceruzautántöltővel, vízfestékkel vagy tintával is színezhettek. A testedzést és a szexualitást hirdető tetkók elég menők…

Egy múzeumnak adományozta tetovált bőrét a nyugalmazott tanár

Sok tetovált ember nagy bánata, hogy a halála után már nem értékelik a bőrén lévő műveket. Egy nyugalmazott tanár, bizonyos Geoff Ostling ezért úgy határozott, a National Museum of Australiának adományozza, hogy halála után a múzeum tulajdona legyen. A felajánlás előtt persze beszélt a múzeum egy kurátorával, hogy ez egyáltalán lehetséges-e, és mint megtudta, nem teljesen új keletű a dolog, évszázadokkal ezelőtt már megtörtént. Ostling bőre egyébként igen szépen ki van varrva, ami azért is külön érdekes, merthogy az első tetoválására 42 éves koráig várt. Munkája miatt a bőrén lévő műveket titkolnia kellett egészen a nyugdíjba vonulásáig, így a 60….

Hirdetés
Hirdetés