Beszámoló a Sick Of It All, Madball pesti fellépéséről

A Dürer Kertben, október 15-én a hardcore-é volt a főszerep. Négy csapat nyomta a New York-i stílust, amiből igazán a két legendás bandáé volt értékelhető (Madball, Sick Of It All).

Hirdetés

Meglepődtem, hogy a manapság nem éppen divatos műfaj telt házas közönséget vonzott, és azt még inkább örvendetesnek tartom, hogy nemcsak a harmincas korosztály, amely anno felnőtt a hardcore-on, látogatott el a koncerthelyszínre, hanem bizony rengeteg fiatal is tiszteletét tette. Csinos lányokból sem volt hiány, sőt sok rockerszépség testén igényes tetoválás (néhányukon nem is egy) díszelgett.

Amikor a Rise Against-koncertbeszámolómat írtam, említést tettem a helyszínen kapható pólókról, amelyek akkor nem nagyon hoztak lázba. A Sick Of It All és a Madball ruhái viszont annál inkább, a nagyszerű grafikákkal ellátott, baráti áron kapható cuccok legtöbbjét örömmel viselném hétköznapokon is.

Két előzenekarral indult az este, a bolgár Last Hope-ról annyi pozitívumot mindenképpen el lehet mondani, hogy legalább most már tudjuk: a Balkán-hegység közelében is szeretik ezt a szubkultúrát.
A holland No Turning Back már 13 éve járja a Madball által kitaposott ösvényen az útját, de talán éppen az egyediség hiánya miatt eddig még nem értek el átütő sikert.

A Madball igazi koncertzenekar, az egymásra nagyon hasonlító dalaik leginkább élőben ütnek. A frontember, a szétvarrt Freddy Cricien most sem hazudtolta meg önmagát, olyan erővel vetette bele magát a buliba, hogy a közönség az addigi lagymatag „csak állunk, és sörözünk” hangulatból felébredve a színpad felé nyomult és tombolt. Persze ki ne ugrálna a Set It Off vagy a Smell The Bacon klasszikusokra, bár a többi, újabb trackjeik is kellően megdolgoztatták a rajongókat (például We The People). Ha jól emlékszem, a napokban megjelent Empire korongjukról is előadtak valamit, de erre nem mernék megesküdni, főleg az egyik arcomra csapott könyök után estek ki emlékek a koncertről.

A Sick Of It All nem véletlenül maradt az est végére. Az igazi őrületet nekik köszönhettük. A pár éve még takaréklángon pislákoló hardcore punk formáció idén megjelent Based on a True Storyval ismét olyan ütőssé vált, mint a kilencvenes évek közepén. A színpad két energiabombája a Koller fivérek voltak, akik olyan élvezettel és kedvvel tolták a műsorukat, hogy a fejemet ért csapás utáni kábulat sem tudta kedvem szegni, szartam rá, csak élveztem azt a csodát, amit tőlük kaptam. A Scratch the Surface és a Step Down első taktusai után pedig én is megvadultam, hisz ezeket csak agy nélkül, kiszakadva a világból lehet igazán élvezni.

Aki ott volt október 15-én a Dürerben, annak nem kell mondani, milyen csemegében volt része, a többieknek pedig azt üzenem: ez nem egy nosztalgiabuli volt, hanem a NYHC világa elevenedett meg pár órára az Ajtósi Dürer sor 19-21. alatt.

Fehér Tamás

Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés