Élő elektronika, improvizáció, vizuális kísérletek – UH Fest a Trafóban

Az elmúlt évek hagyományát folytatva az egy héten át Budapest különböző helyszíneit bejáró UH Fest idén is a Trafóban indul, október elsején és a fesztivál október 7-i zárónapja is a Trafóban lesz. A nyitókoncertet a női előadók és a berlini underground fémjelzik, a zárónapot pedig ütőhangszeres elektronika, klasszikus- és zajzenei határvidékeken barangolás és ambient jellemzik leginkább. Horizont-tágító, komfortzónából kimozdító zenék várnak felfedezésre idén is a már világhírnévre szert tett UH Festen.

Hirdetés

Az UH Festet 17 éve vezérli a kalandvágy, 2001 óta hét fesztivál és számos egyszeri koncert alkalmával több mint 40 ország 450 zenészét léptették már fel. Alapelvük, hogy a programok összeállításakor átlépjék a szorosan vett műfaji határokat, és eltérő stílusú és hangvételű előadókat állítsanak egymás mellé. Az október 1-jei nyitóeseményen az idén húszéves Monika Enterprise kiadó alapítója és négy művésze, azaz Gudrun Gut, Danielle De Picciotto, Barbara Morgenstern és Sonae lépnek fel Monika Werkstatt formációjukkal.

monika-1000x741

Másfél órás műsorukban külön-külön szólóznak előbb, majd együtt is játszanak. A koncert másnapján egy nyilvános beszélgetésen vesznek részt, szintén az UH Fest részeként. A koncertet a svéd hangművész Ellen Arkbro tiszta hangolású zenéje nyitja.. Arkbro a fiatal generáció egyik feltörekvő előadója, aki többek között La Monte Young és Marc Sabat tanítványaként mélyedhetett el a különféle hangolások rejtelmeiben.

A nyitóestünk idén elég feminista hangvételű lesz. Ellen Arkbro után a Monika Werkstatt következik, négy olyan női fellépővel, akik a német és berlini underground és kísérleti zene elmúlt harminc évének kulcsfigurái.” (Puskár Krisztián, librarius.hu)

Az október 7-ei esten négy eltérő zenei világot képviselő zenész lép fel. Az olasz minimalista ütőhangszeres Andrea Belfi, a koreai improvizációs csellista Okkyung Lee, a kanadai ambient szcéna meghatározó alakja Kara-Lis Coverdale, illetve a kultikus olasz duó, a My Cat Is An Alien invitálnak sokszínű zenei utazásra. Utóbbi formáció kísérleti-intermediális-audiovizuális egyvelegeket hoz létre, pszichedelikus és sámánisztikus zenéjüket kísérleti filmes költeményeikkel együtt prezentálják.

További információk

Gudrun Gut a berlini underground elmúlt 40 évének kultikus és ikonikus nőalakja. Benne volt az Einstürzende Neubauten korai felállásában, a német újhullám kulcsfigurája volt a Din A Testbild tagjaként, majd a Malaria! alapítójaként, de a Neue Deutsche Welle nem szorította korlátok közé: Gudrun Gut nem csupán zenész, hanem performansz művész, „feminista agitátor”, fesztiválszervező, rádiós műsorvezető és DJ, aki a kilencvenes évek technomozgalmában is fontos szerepet játszott. 1997-ben megalapította a Monika Enterprise nevű kiadót, amely a berlini kísérleti pop és klubzene különféle generációinak és nőalakjainak platformjává is vált az elmúlt 20 évben.

Ezt a húsz évet ünnepli a Monika Werkstatt című műsor, amelynek keretén belül Gudrun Gut három társával együtt lép fel Budapesten. Az amerikai születésű Danielle De Picciotto szintén sokszínű kulcsfigurája Berlinnek: a Love Parade és a Tresor klub társalapítója, a Crime & the City Solution tagja, Alexander Hacke állandó alkotótársa, író, interdiszciplináris művész.

Barbara Morgensternzeneszerző, kórusvezető és elektronikus zenész, a Monika Enterprise egyik legfontosabb művésze, Robert Lippok alkotótársa, a Rimini Protokoll dokumentumszínházi formáció állandó közreműködőjeSonae bemutatkozó lemeze 2015-ben jelent meg a Monikánál, a többiekkel ellentétben az ő tevékenysége a kölni kísérleti klubélethez köthető: koncertszervező, zeneszerző, DJ.

Az olasz Andrea Belfi ütőhangszereken és elektronikán játszik hipnotikus, lassan kibomló zenét, minimális eszközökkel teremtve a hallgatót megbabonázó tereket, textúrákat. Az elektronikus és az elektro-akusztikus zene, a minimalizmus, az ambient és az improvizáció közti határvonalon mozog; olykor finoman, de annál hatásosabban a dalforma emlékei is felsejlenek darabjaiban. A punk bűvöletében töltött tinikorából megmaradt a törekvés arra, hogy zenéje ne csak az agyra, hanem a testre is hasson. Olyanokkal zenél együtt, mint Nils Frahm, David Grubbs, BJ Nilsen, Machinefabrik; lemezeit többek között a Miasmah, a Room40, az Entr’acte és a Float jelentette meg.

www.andreabelfi.com/
www.youtube.com/watch?v=GCNhBy-hhNc
www.youtube.com/watch?v=cKzwJDqJeiA
andreabelfi.bandcamp.com/

Okkyung Lee csellista több, közeli és távoli zenei világ határán áll: a nyers zaj, az érzékeny improvizáció, a nyugati kortárs és klasszikus zene, a koreai hagyományos és populáris zene egyaránt hatott rá. Dél-Koreában született, a Berklee-n tanult, New Yorkban a downtown színtérhez csatlakozott: első albumát a Tzadik adta ki. Legutóbbi szólólemezét (Ghil, Mego / Ideologic Organ) Lasse Marhaug rögzítette egy használt kazettás magnóra, Együttműködői listája tekintélyes és sokszínű: Laurie Anderson, Kim Gordon, Jenny Hval, Jim O’Rourke, John Zorn, Mark Fell, Wadada Leo Smith, Bill Orcutt, Christian Marclay, Evan Parker, C Spencer Yeh, Steve Beresford és sokan mások.

www.okkyunglee.info/
www.facebook.com/okkyung.lee.music.page
www.youtube.com/playlist?list=PL8OLNhDAXlGtXBog6UNoof3hidnZdlf2n
www.youtube.com/watch?v=RH_rbZW9HMo

Kara-Lis Coverdale zenéje úgy éteri, hogy közben kérkedik műviségével; úgy játékos, hogy közben „kódolt realizmusról és virtuális transzfigurációról” szól. Olyan hangokkal dolgozik, amelyeket arra hoztak létre, hogy valódi kórusok hangját utánozzák, vagy orgonát, fuvolát, zongorát, csengettyűket – de nála e hangok másodlagos szerepüket levetkőzve saját jogú kifejezőeszközökké szeretnének lenni, a szépségre törnek. Ez még akkor is megható, ha közben digitális effektek térítik el őket, és persze a helyzet iróniáját, a valóság idézőjelbe kerülését és a gyökértelenség idegenségét sem tudják felszámolni. Kara-Lis Coverdale klasszikus zenét tanult, civilben templomi orgonista és kórusvezető; közreműködött Tim Hecker Virgins című albumán is.

www.facebook.com/karaliscoverdalee/
karalease.tumblr.com/
www.youtube.com/watch?v=pZ6viB_htwE
soundcloud.com/klissay/kara-lis-coverdale-grafts
kara-liscoverdale.bandcamp.com/

A My Cat Is An Alien egy észak-olasz testvérpár, Maurizio és Robert Opalio kísérleti-intermediális-audiovizuális duója, amely élőben változatos és gyakran egyedileg épített (vagy használt) hangszerekkel ötvözi a pszichedelikus és “földönkívüli” sámánisztikus zenét vetített kísérleti filmkölteményekkel. A duó afféle kívülálló kultuszzenekarnak számít, több mint kétszáz lemezen szerepeltek, számos kollaborációjuk volt mind zenei, mind képzőművészeti téren, többek között Thurston Moore-ral, Keiji Hainóval, Jim O’Rourke-kal, Mats Gustafssonnal, vagy éppen a Trafóban ezen az estén szintén fellépő Okkyung Lee-vel. 2017-ben ők nyitották meg Xavier Veilhan installációját, illetve zenei stúdióját a Christian Marclay és Lionel Bovier által kurált francia pavilonban az 57. Velencei Biennálén.

www.mycatisanalien.com/
www.youtube.com/watch?v=2DyexrHcE64
vimeo.com/195962099
ellipticalnoise.bandcamp.com/

Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés