Ami gáz, és ami nem

Két régóta várt rap lemez is terítékre kerül most. Sok tili-toli után végre megjelent mind Game, mint Lil Wayne új cuccosa. Az egyik annyira gáz, hogy vallatni lehet vele, a másik viszont több, mint korrekt.

Ami gáz...

A comptoni fenegyerek "The RED Album" címmel dobta piacra negyedik nagylemezét. A hatalmas hype alatt nyomon követhettük Game minden büfizését, és többek között azt is megtudhattuk, hogy nem más, mint az istencsászármorzsának kikiáltott Dr. Dre fogja a narrátor szerepét ellátni az eposzi albumon.

Nos, a végeredmény valami egészen kiábrándító. Dre tényleg rajta van, és elmeséli, hogy milyen kemény gyerek is ez a Game. Az egésznek nem sok teteje van, de ahogy meghalljuk az első dallamokat, a bólogatórendszer is beindul. A "Drug Test" még egészen kiemelkedő, ahogy a Lil Wayne-nel közös "Red Nation" is. Aztán mint egy villámcsapás, a lemez átvált nyenyerészésbe. Ahol meg nem egy r&b csóka heréli ki a hardcore szövegeket, ott egy vállalhatatlan közösködés található Young Jeezy-vel, vagy Beanie Sigellel és Rick Ross-szal, akikkel állítólag Game majdnem alapított egy szupergrupot.

A DJ Premier jegyezte "Born In The Trap" igyekszik menteni a menthetőt, de az old schooloskodó ritmus is már későn érkezik. A lemezt a bölcs Dr. Dre zárja le mégbölcsebb gondolatokkal, mi meg csak ülünk bambán, hogy "ez meg mi a gengsztersz*r volt?"

Röviden: rádióbarát, kockázatmentes picsogásra kihegyezett, túlreklámozott matéria, ami közelében sincs a West Coast rap epikus alkotásainak. Game szándékosan sem készíthetett volna rosszabb albumot. Az első pár nótán kívül semmiféle pozitívumot nem tud felmutatni. Vigyázat, maradandó sérülést okozhat!

Értékelés: 4/10

...és ami nem

Valószínűleg Lil Wayne "Carter IV" című lemeze az év egyik legjobban várt alkotása. Itt is volt ám reklám, és Wayne a maga hiperaktív módján gondoskodott róla, hogy ne csak arról legyen szó, hogy "csúnyán nézett rá egy másik rapper", hanem hallatta is hangját különböző dalokban, hetente legalább egyszer.

A "Carter IV" nem egy pop lemez. Tehát senki ne várjon "Lollipop" szintű bugyinedvesítő rádiógyilkolást. Persze, vannak azért kellemes dallamok, meg könnyen eladható megoldások, de minden nagyon okosan van tálalva. Az album hibája talán ugyanaz, mint az előnye: egy olyan szám sincs, aminek hallatán elsőre lebontanánk a klubot. A széria negyedik részét inkább a sok nagy név (Busta Rhymes, Tech N9ne, Rick Ross, Jadakiss, Drake, stb) teszi vonzóvá.

Ami az egyes trackeket illetni, Weezy a jól bevált recept szerint főzöcskézik, és ad egy falatot a durvulás ("John"), és a nyávogás ("How To Love") elkötelezettjeinek is. Producerek terén sokakat mozgósít, de korántsem kelti az összevisszaság érzését, mint a fentebb tárgyalt Game album. Meglepetésekre azonban nem kell számítani: akinek bejön Wayne különleges rap stílusa, annak nagyon fog tetszenni, a többiek meg ne nagyon próbálkozzanak. Csupán két kisebb-nagyobb hiba róható fel a New orleansi mc-nek: a béna borító, és az antitalentum Shyne szerepeltetése. Összességében azonban egy nagyon eltalált album a "Carter IV", amire érdemes volt várni.

Értékelés: 8/10