Nem rap

"Mindenki szereti az olyan feka zenéket, mint Justin Timberlake, vagy Justin Bieber". A következő két alkotás is rárak egy réteget a hip-hopot borító émelyítő cukormázra.

Luther Vandross-szindróma

A Goodie Mob valamikor jó csapat volt. Big Gipp és Cee-Lo kifejezetten kiemelkedőt alkottak a kilencvenes évek "lassú víz partot mos"-szerű Dirty South mozgalmában. A másik két tag, Khujo és T-Mo is ott voltak a szeren, és a négyesfogat igen sokat tett azért, hogy később Master P, a Cash Money és a Dél határvidékéről, Virginiaból származó Timbaland ledönthessék a falakat.

Aztán Cee-Lo megzakkan. No, nem egyből, de első, "Cee-Lo Green and His Perfect Imperfections" című lemezén már hallható volt, hogy itt nincs minden rendben. Aztán jött a második, a "Soul Machine". Az alapok egyre nyálasabbak lettek, a rappet fokozatosan felváltotta az ének. Majd a Gnarlz Barkley sikerei után megérkezett a harmadik Cee-Lo szóló... De minek?

A "Lady Killer"-re keresztelt korongról csupán azért írunk, mert anno ez a rinyagéppé vált tojglifej még valóban rap zenét csinált. Ám a lemez nem más, mint r'n'b. Abból az old school fajtából, amikor még öltönyös jampik, rózsaszállal a gomblyukukban énekeltek bele magukat a női lyu... szívekbe. Motown, 30 év késéssel.

A "Fuck You" című első single még próbál érdekes lenni, de nem az. Aztán van még "Wildflower", meg "Love Gun", meg egyéb hangzatos címek; ám a lényeg ugyanaz: ötlettelen, húsz éve lejárt szavatosságú bítek, álmosító ének, unalom. Ha Cee-Lo visszatérne végre a hip-hophoz, talán értékelhetőt tudna kreálni, mert az ürge alapból nagyon tehetséges. Amúgy a rap vízeire való visszaevickélésre valós az esély - nem rég jelentették be, hogy a Goodie Mob új matérián dolgozik. Na, talán majd akkor. Ez most nem jött össze.

Értékelés: 2/10

Plüssrobotok támadása

Noreaga "Superthug"-jával a Neptunes producer párosa az egekbe repült. Talán kicsit túlságosan is elszálltak, hiszen rendíthetetlen magabiztosságukban elkezdtek kaptafaalapokat gyártani, és hirtelen úgy hangzott, Snoop Dogg és Gwen Stefani ugyanarra az alapra szövegel.

Szerencsére közben rájöttek, hogy van egy másik énjük is, ahol kiélhetik művészi ambíciójukat, és Shay haverjukkal együtt Pharrell és Chad megalkották a NERD-öt. Az első album alulértékelt volt, ám briliáns. A másodikon már rádiósláger is leledzett, aztán a harmadiknál elfogyott a kraft. A most a boltok polcaira került negyedik határozottan jobb, mint az előző ("Seeing Sounds") című opusz, ám sajnos a debütcumó közelébe sem ér.

Pedig Pharrellék apait anyait beleadtak a "Nothing"-ba. Van itt tingli-tangli klubsláger Nelly Furdadoval ("Hot-N-Fun"), van bulizós rappeskedés TI-jal ("Party People"), na meg a Daft Punkkal egy közös, amelyhez még videóklip is készült ("Hypnotize U"), és persze Pharrell továbbra is a bugyinedvesítő falsettón énekel. A zene azonban sehogy sem jön át. Nem tagadás, van itt szem-szájnak-fülnek ingere, ám az egész inkább úgy sül el, hogy az agyonjátszott Neptunes-klisékről még egy bőrt le akarnak húzni. Funk rock, gyatra space pop, aztán kalap kabát. Kellemes, de ennyi erővel akár MC Kispista is lehetne az előadó. Egyetlen szám sem hozza azt a kétezres évek eleji hangulatot, amikor a hardcore rapperek bizonyos "Rockstar" című nótára kezdtek headbangelni.

Szó, ami szó, a "Nothing" nem egy nagy pukk - de egynek jó.

Értékelés: 5/10